Zöld járművekkel a Föld körül – beszélgetés egy globális környezeti kalandorral

2022.05.17.NG

National Geographic Magyarország

Bejárni a világot egyetlen szénlábnyom hátrahagyása nélkül – erről ábrándozott 1982-ben egy Luzernben élő fiú, Louis Palmer, miután először hallott a globális felmelegedés jelenségéről. A gyerekkori álom végül huszonöt évvel később, a klímaválság elleni küzdelem jegyében vált valóságos kalanddá – majd életre szóló küldetéssé.

„Ötödik osztályos voltam, amikor a földrajztanárunk először mesélt nekünk a fosszilis energiahordozók elégetésének légkörre tett káros hatásairól; arról hogy az egyre növekvő környezetszennyezés természetes élőhelyeket pusztít el és hogy a világ különböző területein dúló háborúk egy része a földgáz és a kőolaj miatt robban ki. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy milyen klassz lenne úgy utazni és gyönyörködni a világ csodáiban, hogy közben nem veszélyeztetem földünk egészségét. A napelemmel működő autót 1955-ben találták fel, a hatvanas évektől pedig világszerte egyre többen kísérleteztek azzal, hogy minél nagyobb teljesítményre képes napenergiával hajtott járműveket építsenek. A lehetőség tehát adott volt, a nyolcvanas években már létezett egy ígéretes megoldás egy mindannyiunkat érintő és egyre növekvő probléma megfékezésére” – kezdte mesélni magazinunknak Louis Palmer, a Solartaxi és a hamarosan útjára induló SolarButterfly megálmodója.

Palmer szerint annak ellenére, hogy az elektromos járműveknek és más olyan technológiáknak is kezdett híre menni a világban, amelyekkel meg lehetne állítani a globális felmelegedést, az emberek nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. „Húsz évvel ezelőtt még kevésbé lehetett érezni a probléma súlyát, mint manapság, hiába voltak már akkor is egyértelműen érzékelhető jelei a folyamatnak” – emlékszik vissza. Végül 2004-ben jött el a nap, amikor Palmer elhatározta, hogy építeni fog egy napenergiával működő autót, amivel körbeutazza a világot. Ám ez a terv már nem pusztán egy gyerekkori álom megvalósításáról szólt, hanem arról, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy léteznek működő és megbízható megoldások a szénkibocsátás csökkentésére.

„A családom és a barátaim eleinte furcsállották a tervemet, nem tudták elképzelni, hogy általános iskolai pedagógusként, technikai háttér, mérnöki képzettség és tőke hiányában hogyan akarom mindezt megvalósítani. Számomra is világos volt, hogy nem lesz egyszerű, de azt is tudtam, hogy nem lehetetlen dologra vállalkozom. Először is szponzorokat kellett találnom, akik biztosítják számomra a megfelelő alkatrészeket. Az egyik vállalattól kerekeket kaptam, a másiktól akkumulátort, a harmadiktól elektromotort, a negyediktől ablakokat, az ötödiktől alumíniumot, majd miután a Lucerni Egyetem önkéntes mérnökhallgatói kifejlesztették a karosszériát, tizenöt helyi cég összefogásával és kétszáz szakember közreműködésével két év alatt sikerült megépíteni az álomautót” – mesélte Palmer.

Így született meg a mindössze 500 kilogrammot nyomó, zéró szénkibocsátású, 90 km/óra sebességre képes Solartaxi, mely egy utánfutóra szerelt hat négyzetméter felületű napelempanelből nyer energiát és amellyel naponta akár száz kilométert is meg lehet tenni.

„Amikor kezdett összeállni az autó, létrehoztam egy weboldalt és blogolni kezdtem az úti tervemről, hiszen médiaszponzorokra is szükség volt. Végül amikor a világ legnagyobb napelemgyártó cége is beállt mögém, azonnal jeleztem az iskolaigazgatónak, hogy két héten belül indulok és előreláthatólag másfél évig távol leszek. Éppen nyár eleje volt, ki kellett használnom a legnaposabb időszakot.”

Tizennyolc hónapon és 54 ezer kilométeren át tartó turnéja során Louis Palmer összesen 36 országban járt; ellátogatott többek között az ENSZ 2007. évi, Balin megrendezett éghajlatváltozási konferenciájára is, napelemes taxijával a Greenpeace híres hajójának, az „új” Rainbow Warrior fedélzetén is utazott, az óceánokat átszelő útjairól pedig a karbonsemlegesítéssel foglalkozó myclimate nevű nonprofit klímavédelmi szervezet gondoskodott. Különleges taxijában több mint ezren utaztak, ki utasként, ki a volán mögött ülve, köztük olyan hírességek is, mint Haszan bin Talal egykori jordán koronaherceg, Pan Gimun, Bianca Jagger, II. Albert monacói herceg, Steve MacLean, Gisele Bündchen vagy James Cameron. Mint azt Palmer elárulta, Ausztrália érdektelenségét leszámítva mindenütt pozitív fogadtatásban részesült a Solartaxi.

„Szaúd-Arábiában, Indiában, Amerikában, mindenütt egyetértettek az emberek azzal, hogy be kell szüntetni a fosszilis tüzelőanyagok használatát, ugyanakkor sokfelé azzal kellett szembesülnöm, hogy a megszokások miatt a modern, környezetbarát és a fenntartható életet szolgáló technológiák nagyon nehezen tudnak érvényre jutni. Átlagos polgárként én sem tudom megváltani a világot, de meg tudom mutatni, hogy az üvegházhatású gázok csökkentését segítő technológiai megoldások már régóta elérhetőek. A geotermikus energia, a biomassza, a talajvédő mezőgazdaság, a többszintes agrárerdészet, az elektromos járművek, a komposztálás, az ipari hulladék hasznosítása, az energiasemleges épületek csak néhány a hatékony fenntartható módszerek közül. A célom az volt, hogy felébresszem az emberekben a reményt, és ösztönözzem őket, hogy a beletörődés és lemondás helyett cselekedjenek. Az azóta eltelt tizenöt évben számtalan új ígéretes megoldás született a globális felmelegedés visszafordítására, és azt látom, hogy egyre erősödik az egyéni és közösségi törekvés. Előbb-utóbb elérünk egy fordulóponthoz, amikor nem lesz más választásunk, mint kizárólag megújuló energiaforrások használatával berendezkedni egy hosszú távon fenntartható életmódra. Jó lenne, ha mihamarabb, az egyre erősödő környezeti tudatosságunk okán jutnánk el ehhez a fordulóponthoz, mert a további halogatás, a kifogások keresése és a határok feszegetése egy olyan kényszerhelyzetet szülhet, amiből sokkal fájdalmasabb lesz az átbillenés.”

Palmer szerint a változtatás legnagyobb akadályát egyes politikusok elavult és logikátlan szemléletmódja, valamint a távlatokban gondolkodás és tervezés hiánya jelenti.

„Az elmúlt két évben, a koronavírus-járvány kitörése óta megtapasztalhattuk, hogy összefogással, anyagi ráfordítással és egy kis önfegyelemmel viszonylag rövid időn belül jelentős eredményeket lehet elérni egy sürgető globális probléma megoldásában. Érdekes módon a járvány megfékezésére dollármilliárdokat tudtunk költeni, de amikor a klímaváltozás elleni fellépésről van szó, a kormányok egyszerűen elhárítják a felelősséget, mondván, nincs rá pénz.”

Pedig gazdaságilag is sokkal jövedelmezőbb és fenntarthatóbb életet lehetne biztosítani szerte a világon, ha a jelenlegi kényelmes, ám környezetromboló magatartás helyett az előrelátó és felelősségteljes hozzáállás lenne a norma, mely utódaink egészségét és biztonságát is szem előtt tartja, vallja Palmer.

„A fosszilis erőforrások túlzott kiaknázásáról a hosszú távon sokkal olcsóbb megújuló energiaforrások használatára való átállás új munkahelyeket, új perspektívákat és jobb életminőséget teremthet a jövőre nézve, a befektetett tőke pedig korántsem csak anyagilag térülne meg – elég arra gondolni, mennyi értelmetlen és pusztító háborút kerülhetnénk így el. Mindenkinek van választási lehetősége: dönthetünk úgy, hogy a probléma része maradunk és passzívan sodródunk tovább, és dönthetünk úgy is, hogy a megoldás része leszünk.”

Másfél éven át tartó kampányturnéját követően Louis Palmer újabb és újabb ötletekkel állt elő, hogy népszerűsítse a környezetkímélő közlekedés eszközeit. Zero Race nevű projektjének keretében 2010 augusztusában tizenöt elektromosjármű-tulajdonos rajtolt el Genfből, hogy Brüsszel, Berlin, Kijev, Moszkva, Asztana (ma Nur-Szultan), Sanghaj, Vancouver, San Francisco, San Antonio, Barcelona és még sok más nagyváros érintésével nyolcvan nap alatt „körbegurulja” a Földet. Harmincezer kilométer hosszú útja során a csapat olyan úttörő kezdeményezéseket látogatott meg, amelyek valamilyen megújuló energia felhasználásával törekednek a globális felmelegedés lelassítására, és ezúttal is kihagyhatatlan állomása volt az ENSZ éves klímakonferenciája, melyet Cancúnban rendeztek meg.

Ezt követően Palmer évi rendszerességgel országjáró elektromosjármű-ralit szervezett, melynek célja a környezetbarát közlekedés mellett Svájc többé-kevésbé ismert zöld projektjeinek és vállalkozásainak népszerűsítése volt.

Jelenleg, immár háromgyermekes édesapaként Palmer egy minden eddiginél nagyobb szabású világjáró kampányturné megvalósításán dolgozik.

Egy lelkes mérnökcsapat és rengeteg környezettudatos támogató jóvoltából hamarosan elkészül Larso, egy száz százalékban napenergiával működő, pillangó formájú mobilotthon, mely nemcsak saját maga számára, de az őt vontató elektromos autó akkumulátorának töltéséhez is elegendő energiát képes termelni – annyit, hogy napi 300 kilométert gond nélkül meg lehessen tenni vele. A SolarButterfly váza nagyrészt olyan anyagokból áll, melyeket az óceánból származó, műanyaghulladékokból állítottak elő, a 120 négyzetméternyi napelempanel pedig a pillangó szélesre nyitható szárnyain kap helyet. De hogy miért pont pillangó?

„A cél hat kontinens nyolcvan országában több mint ezer környezetvédelemmel kapcsolatos ötletet vagy már megvalósult módszert népszerűsíteni, iskolákba ellátogatni, politikai vezetőkkel találkozni, és közben a lehető legtöbb helyi és országos médiumban szerepelni. Ahhoz pedig, hogy minél emlékezetesebb legyen egy kezdeményezés és minél maradandóbb az üzenete, feltűnést kell kelteni. Ezért úgy döntöttem, építek egy pillangó-mobilotthont. A lepkék hernyóként kezdik meg életüket, és a legtöbb hernyót igen falánk kártevőként tartják számon. Mi, emberek is hasonlóan kártékonyak vagyunk, mohón szivattyúzzuk ki a földből a szenet és a gázt. Ugyanakkor képesek vagyunk a fejlődésre, az átalakulásra, képesek vagyunk kártevőkből hasznos élőlényekké válni, függetlenedni a földgáztól és a kőolajtól. Ezt a reményt jelképezi Larso is” – magyarázta Palmer, aki ezúttal otthonról, Luzernből koordinálja majd a 2022. május 23-án induló és a tervek szerint 2025. december 12-én, a Párizsi Megállapodás tízéves évfordulóján záruló turné eseményeit. Mint mondta, az utazás lehetőségét szeretné átadni olyan elhivatott önkénteseknek, akik fotóriporterként, sofőrként, járműmérnökként, operatőrként, videókészítőként, influenszerként, újságíróként vagy rendezvényszervezőként csatlakoznának a kampánykörúthoz.

„Az európai turné első három hetében bejárjuk Svájc valamennyi kantonját, ezután én itthon maradok, a SolarButterfly önkéntes csapata pedig október végéig Európa legtöbb fővárosába ellátogat – Budapestre várhatóan szeptemberben érkeznek. A tél folyamán előkészítjük a turné észak-, közép- és dél-amerikai szakaszait, a következő években pedig Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában folytatódik a kaland.”

Önkéntesnek jelentkezni már most is lehet a SolarButterfly amerikai körútjára, de az útiterv véglegesítésére csak 2023 tavaszán kerül sor.

Írta: Sáfár Zsófia

#solar auto