Zöldül az Alpok

Egy újonnan, a Science hasábjain közzé tett kutatási eredmény alapján az Alpokban a növénytakaró egyre nagyobb teret nyer. A Bázeli Egyetem és a Lausanne-i Egyetem kutatói műholdas adatok elemzése alapján arra jutottak, hogy az erdőhatár feletti régiókban a növénytakaró közel 80 százalékkal növekedett. Eközben a hótakaróval borított terület nagysága is csökkent, bár ez kisebb mértékben.

A gleccserek fogyatkozása a klímaváltozás, űrből is feltűnő, jeleinek egyik legismertebbje, azonban más, bár kevésbé szembetűnő változásokat is követni lehet e módon. A Dr. Sabine Rumpf professzor vetette kutatócsoport a hóborítás és a növénytakaróval borított területek nagyságát és annak változását ellenőrizte nagy felbontású műholdfelvételeken, amelyek 1984-2021 között készültek. Ezen időszak alatt az erdőhatás feletti növénytakaró biomasszája (vagyis a létrejött szervesanyagtömeg) a megfigyelt területen több mint 77 százalékkal nőtt. A klímaváltozáshoz köthető zöldülésnek nevezett jelenséget már megfigyelték a sarkvidékeken, illetve más hegységekben is.

A változás egyrészt abból áll, hogy a meglévő növénytakaró nagyobbra nő, vagyis sűrűbb és magasabb lesz például az alpesi rétek füve, emellett azonban újabb és újabb, korábban növénymentes területeket is meghódít. Ez volt az első olyan kutatás, amelyben a növénytakaró mennyiségi változását mérték, eddig általában a klímaváltozás flóraösszetételre, növények elterjedésére gyakorolt hatását vizsgálták. Most kiderült, hogy a többlet növényzet egyrészt a magasabb hőmérsékletek miatt hosszabbá váló vegetációs időszakoknak, másrészt a csapadéknak köszönhető.

„Az alpesi növények a zord körülményekhez alkalmazkodtak, de nem túl versenyképesek egymással” – mondta Rumpf. Ahogy a körülmények átalakulnak, a specializált fajok elveszítik a zordabb környezetben megvolt előnyeiket, s könnyen átveszik a helyüket a zordságot nem igénylő, ám versenyképes fajok. „Az Alpok egyedi biológiai sokfélesége komoly nyomás alatt áll.”

A hótakaró kapcsán az 1700 méteres magasság feletti területeket vizsgálták, a gleccserek és az erdők kivételével. A felszíni mérésekből már ismert, hogy a hóréteg vastagsága is folyamatosan csökken az alacsonyabban fekvő területeken, s emiatt sok ilyen terület vált hómentessé. A műholdas vizsgálatok csupán a hótakaró meglétéről árulkodnak, a hó mélységéről nem, így nehéz pontosan meghatározni a teljes csökkenés mértékét. Az adatok alapján arra jutottak, hogy e vizsgált területek 10 százalékán jelentősen csökkent a hótakaró kiterjedése – bár ez nem tűnik soknak, ám ennek ellenére is aggodalomra okot adó folyamat.

A kevésbé havas, és zöldebb Alpok olyan visszacsatolási folyamatba, mondhatni ördögi körbe kerül, amelynek okán egyre több besugárzást nyel el, s így egyre jobban melegszik. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az Alpokban, mint minden magashegyi környezetben, a hótakarótól függ az ivóvíz, a folyók-patakok vízhozama, s itt még a turizmus, sokak megélhetése is a hóborításhoz kötődik.