Kitörés a Névtelen kamcsatkai vulkánon

A tűzhányót figyelik az orosz vulkanológusok műszereken és webkamerákon keresztül, de követik az eseményeket a műholdak is, hiszen a robbanásos kitörések veszélyeztethetik a repülés biztonságát, hisz e régió közelében vezet a távol-keleti és az észak-amerikai területeket összekötő légi forgalom. Az alábbi videón a 2022. május 28-i kitörés felvételeit látjuk.

A névtelenségét feltehetően arra vezethető vissza, hogy az 1955-ben elkezdődött aktív időszakát megelőzően hosszú évszázadokig nem voltak kitörései, és ezért kialudtnak vélték (maga a vulkán is csupán mintegy 10-11 ezer éves).  A vizsgálatokból ma már tudjuk, hogy a Bezimjannijt jellemzi is a szakaszos működés: pár száz vagy 1-2 ezer éves szüneteket tart a gyakori kitöréses időszakai közt.

1955 őszétől éledt fel, kisebb, de szinte folyamatosan ismétlődő robbanásokkal köszörülte a torkát, majd pár hónap pihenőt követően 1956. március 30-án egy igen hasonló kitörést produkált a vulkán, mint amilyet 1980-ban a Mt. St. Helens is bemutatott: a hegy oldala óriási erővel kirobbant, összeomlott, jelentősen csökkent a hegy magassága, és egy patkó alakú sebhely alakult ki ennek nyomán.

A hegy 3113 méteres volt a robbanás előtt, több száz métert veszített, majd mára az eredeti magasságához közelire nőtt vissza. A sebhely szinte „begyógyult” azóta, fokozatosan növekvő lávadómok és kevésbé romboló hatású kitörések sorozata révén, s a Bezimjannij ismét szép, kúp alakú heggyé fejlődött. A vulkanológusok a hegyet vizsgálva korábbi, történelem előtti időkben lezajlott hasonló méretű robbanások nyomait is azonosítani tudták.

A Bezimjannij 2022. május 28-án zajlott legújabb robbanását számos megfigyelő nézte, s a Kamcsatkai Vulkanológiai Obszervatórium (KVERT) munkatársai mérésekkel is vizsgálták. A kitöréssel 15 kilométeres magasságba jutott a vulkáni hamufelhő, s 1600 kilométernyit sodródott kelet-délkelet felé, részben a Kamcsatkai-félsziget, részben már a Csendes-óceán fölött. A félszigeten a kihulló hamu sötét sávot hagyott maga után a havas felszínen, amint azt a Landsat 8 műhold május 29-én megörökítette, az Earth Observatory beszámolójában. A fotót a terület digitális magassági modelljére vetítve mutatták be. A Bezimjannijt két nagyobbra nőtt testvére, a Kljucsevszkaja és a Kamen társaságában látjuk a képen.

A kitörés, amely június 3-ig folytatódott, erős gázkibocsátással, a lávadóm izzásával, robbanásokkal és izzófelhőkkel járt, ám az első nagy robbanást már csak kisebbek követték. A 28-i robbanáskor még a légi forgalmat a térségből kitiltó riasztást adtak ki, ám később a kitörési felhők nem érték már el a repülési magasságot, így mérsékelni lehetett a riasztást.

Kamcsatka 300 vulkánjából 20 aktív, ezzel a bolygónk vulkáni és geotermikus szempontból egyik legaktívabb régiója. Ennek oka, hogy a Csendes-óceáni-lemez és az Észak-Amerikai-lemez is itt bukik az Ohotszki-mikrolemez alá, hármas lemez-találkozó teszi még összetettebbé a helyzetet. A két alábukó lemez nagyjából annál a régiónál találkozik egymással, ahol a Bezimjannij és szomszédai is állnak. Az alábukás sebessége évi 8-10 centiméter, s ennek hatására születtek meg és működhetnek a félszigeten sorakozó vulkánok.

Az alábukási zónák szomszédságában található, sok száz, vagy akár ezer kilométer hosszan sorakozó vulkáni ívek körbefogják a Csendes-óceáni tűzgyűrűt, amelynek e régió is része. A vulkáni ívek egyaránt lehetnek szárazföldön, ahogy itt, vagy például az Andok régiójában is, illetve lehetnek szigeteken, ahogy a Kamcsatkához közeli Kuril- és Aleut-szigetív is példázza.