A Yellowstone-ban nemcsak vulkáni érdekességek vannak

A nemzeti park legnagyobb állóvize a Yellowstone-tó, amelynek területe 350 négyzetkilométernyi (a Balaton felénél picit több), átlagos vízmélysége 42 méteres. E tó igencsak dinamikus történetét az üledékrétegei rejtik, amelyet az USA Geológiai Szolgálatának (USGS) szakemberei vizsgáltak meg. A vizsgálatokból bolygónk egyik legnagyobb erejű hidrotermális robbanására is fény derült.

A hidrotermális robbanások nem vulkánkitörésekhez kötődnek, e jelenség esetében a víz egy meghatározott, kis helyen hirtelen gőzzé válva idézi elő a robbanást. A Yellowstone Nemzeti Park, és más, hasonló vulkáni, illetve hidrotermális területek egyik legkevésbé ismert és legkevésbé értett veszélyforrásáról van szó! A hidrotermális robbanáshoz arra van szükség, hogy a nyomás hirtelen lezuhanjon, ennek hatására a magas hőmérsékletű folyadék hirtelen kitágul, s közben törmelékeket repíthet a levegőbe s krátert is kialakíthat. A Yellowstone-tó északi részén számos ilyen robbanás volt, s a terület természetes laboratóriumként szolgál e jelenség jobb megismeréséhez. Részletesen kideríthetik a szakemberek, hogy minek a hatására, milyen időzítéssel zajlanak ezek a kevéssé értett robbanások.

A tó üledékéből vettek mintákat a szakemberek, s ezzel az elmúlt 14 ezer év történetét sikerült kihámozni a tómederből, s kiderült például, hogy a tófenék az egész nemzeti park legforróbb hidrotermális forrásaival (a legmagasabb hőmérséklet, amit a tófenék forrásainál mértek, 174 Celsius-fokos volt) rendelkezik. A tó északkeleti régiójában rengeteg hidrotermális robbanásból eredő nagy méretű kráter van, ezek száma szintén rekorder a park területén. A tó északi része pedig a bolygónk három legnagyobb ismert hidrotermális kráterének otthona, 13000, 9400 és 8000 évvel ezelőtti robbanások hozták létre őket, a legrégebbi több mint 2500 méter átmérőjű. Ezekből a kutatásokból nemrégiben egy tanulmány is született, amelyet a GSA Bulletin szakfolyóiratban publikáltak.

A 18 üledékfurat alapján 16 robbanást sikerült azonosítani, 13 ezer évvel ezelőtti volt az első, és valamikor 1860 körül volt a legutóbbi, s ezekkel a legutolsó jégkorszak vége óta lezajlott eseményekről teljes képet kaptak a szakemberek. A vizsgálatok feltárták a hidrotermális folyadékok (forró vizes oldatok) összetételi sokféleségét is. Az is kiderült, hogy a két legnagyobb krátert létrehozó robbanás egészen más okból következett be, az egyiket egy erős földrengés előzte meg, a másikat pedig a tó vízszintjének hirtelen 14 méteres esése. Világossá vált, hogy a lúgos-klóros oldatokkal teli hidrotermális rendszerek jóval nagyobb robbanásokra képesek, mint a tiszta vízgőz uralta rendszerek. Ez pedig olyan információ, amely a nemzeti park egész területén hasznosítható a jövőbeli veszélyhelyzetek előrejelzésében.