A következő szuperkontinens
Mintegy 200 millió év múlva állhat össze a következő szuperkontinens, azonban még kérdés, hol, miként, és mivel is jár majd a kialakulása.
Bolygónkon időről időre szuperkontinensekké állnak össze a szárazföldek, s ez a helyzet igen különleges klímaviszonyokhoz járult hozzá a múltban. Mit hoz majd a jövő? A Popular Mechanics foglalta össze a tudomány jelenlegi álláspontjai alapján a várható eseményeket.
A földtörténeti múltban 3 szuperkontinensről tudunk bizonyosan: az időben legközelebbi a Pangea, előtte a Rodinia, illetve még korábban a Columbia, ám számos geológiai-ásványtani jel alapján tudjuk, hogy természetesen még korábbiak is voltak. Abban ugyan nincs teljes egyetértés, hogy mikor kezdődött a lemeztektonika a bolygónkon, de az erősen valószínű, hogy ehhez köthetően mintegy 3 milliárd éve már voltak „szuper-ősmasszívumok”, amelyeket a szuperkontinensek elődjének is lehetne nevezni. A jövőben sem áll le a kontinensek mozgása, és a jelenlegi útvonalak, irányok alapján már sokan foglalkoztak azzal, mikor és milyen új szuperkontinensünk lesz majd, többféle elképzelés is létezik.
Egyik elképzelés szerint az Atlanti-óceán tovább tágul, miközben a Csendes-óceán bezáródik. Amerika távolodik Európától és Afrikától, az északnak sodródó Antarktika pedig beleütközik majd, később pedig az ekkorra már egybezsúfolt Afrika, Európa és Ázsia is csatlakozik hozzá, Ausztrália pedig Kelet-Ázsiához csatlakozva talál új otthont magának. Az így létrejövő szuperkontinens neve „Novopangea”, vagyis új Pangea.
A másik elmélet szerint a „Pangea Proxima”, vagyis következő Pangea néven állhat össze, ez esetben mind az Atlanti-, mind az Indiai-óceán tovább tágul, később újra közelednek, s egy többé-kevésbé gyűrűszerűen összeállt szuperkontines születik, amelynek középső területén tengerek állnak.
A harmadik elképzelésben egy Aurica nevű új szuperkontinens születik, amelyhez mind az Atlanti-, mind a Csendes-óceán medencéje bezárul. Erre az ad lehetőséget a szakemberek szerint, hogy mindkét óceán igen öreg (180, illetve 200 millió évesek), míg az Indiai-óceán relatíve fiatal a maga 140 millió évével. Ha az Indiai nyílik, a másik kettő pedig bezárul, akkor az Egyenlítő környékén csoportosuló Aurica lesz a végeredmény.
Negyedikként egy Amasia nevű szuperkontinens születésére számítanak egyes szakemberek, ez esetben az Északi-Jeges-tenger (más, nálunk nem igazán elfogadott néven Északi-sarki-óceán) medencéje zárulna össze, míg a Csendes- és az Atlanti-óceánok nyitottak maradnak. Ebben az esetben az Antarktika kivételével minden kontinens az északi sarkvidék környezetében csoportosulna s állna össze szuperkontinenssé.
Egy azonban bizonyos: amint elérik a szuperkontinens-státuszt a földrészek, a vulkáni szén-dioxid-kibocsátás azonnal kérdésessé válik. Egy 2021-es kutatásban azt modellezték, miként hat a klímára a szuperkontinenssé válás a két szélsőséges (Aurica, Amasia) esetben. Az Amasia esetében az óceáni szállítószalag, amely a trópusok és a sarkvidék közti keveredést biztosítja, gyakorlatilag megszűnik, s ezzel a sarkok tartós jégpáncélba záródnak, s új jégkorszak áll be. Ez esetben a teljes szárazföldi életnek annyi, csupán az óceánok élővilága élheti túl ezt a helyzetet.
Az Aurica pont ellentétes hatású lesz: az Egyenlítő körüli szuperkontinens kissé melegebb (3 Celsius-fok), s a mainál szárazabb időjárást eredményez majd, s rengeteg olyan homokos föveny lesz, mint a legendás brazil strandok, korallzátonyokkal és erős óceáni áramlatokkal.
Persze, ez mind igen bizonytalan, hisz például azt se tudjuk, miféle növényvilág lesz 200 millió év múlva, s az mi módon lép kölcsönhatásba majd a légkörrel, annak gázaival, a csapadékviszonyokat miként befolyásolják. Nem tudjuk azt se, miféle üvegházgázok lesznek a légkörben, s azt se, az aeroszolok milyen irányba tolják majd el e jövőbeli változásokat (az aeroszol kis szemcseméretű, légkörben lebegő anyag, ami portól kezdve vízpára-cseppecskékig bármi lehet). Arról sincs sok elképzelésünk, hogy a jelenkori víz- és légkörszennyezés miféle jövőt eredményez.
A sok negatív lehetőség mellett azonban a bolygó maga valószínűleg a jövőben is jól bírja majd a változásokat, hisz története során mindig képes volt megújulni. Az ember azonban csak akkor élheti meg ezt az elképzelhetetlenül távoli kort, ha megtanul összhangban élni a körülötte lévő világgal.