A sziget, amelyet Európának hívnak

A Mozambiki-csatornában, Madagaszkár körül több száz vulkáni eredetű tengeri hegy és jó néhány sziget is található, ez utóbbiak francia külbirtoknak számítanak Îles Éparses (szétszórt szigetek) néven. Egyes ilyen vulkáni alapú szigetek tetejére karbonátos, korallokból kialakult kőzet épült, így már kissé a víz felszíne fölé tudtak emelkedni e kis lapos szigetek.

Az Earth Observatory a Landsat 8, 2022. április 3-án készült felvételén keresztül mutatta be a különös szigetet, amely Mozambiktól 500, Madagaszkártól 300 kilométerre van. Az Európa-sziget mintegy 28 négyzetkilométernyi területű, ezzel a legnagyobb az Îles Éparses tagjai közül. Eredetileg egy atoll volt, amely mintegy 90 ezer éve emelkedett ki a tengerből, majd fokozatosan feltöltődtek a belső területei, s azzá a szigetté alakult, amelyet ma láthatunk. A sziget legnagyobb tengerszint feletti magassága mindössze 6 méter.

A sziget 80 százalékát szinte érintetlen, élő, egészséges korallból felépült korallzátony fogja körbe, halakban – köztük cápákban is – gazdag vizeinek kikötője nincs (bár van egy helyen kikötési lehetőség). Egy kis kifutópálya áll az alkalmanként érkező légi utasok (kutatók, természetvédelmi szakemberek) rendelkezésére, a kifutópályát 1973-ban építették, amikor katonai és meteorológiai bázis alakult itt.

Az 1900-as évek elején próbált az ember megtelepedni: egy család élt itt szizáltermelésből, de sem ez, sem a korábbi próbálkozások se jártak sikerrel, ugyanis a szigetnek nincs édesvize.

Homodűnés partszakasz a szigeten

Forrás: Wikimedia Commons

A sziget közepébe nyúló különös felszíni forma a Nagy Lagúna (Grand Lagoon), amelynek partjait sós vízi mangrove uralja, nyugati oldalán viszont homokos part áll. A sziget maga, a lagúna és a partok is különféle tengeri teknősök számára létfontosságúak azok egyes életszakaszaiban, a szigeten sok ezer teknős rakja le tojásait minden évben.

A növényzet nem változott, mióta a 20. század elején a természettudósok először látogatták meg a szigetet: a legmagasabb, legrégibb részén, ahol sziklás a talaj, száraz erdő áll, az újabb területeken lágyszárúak, fűfélék nőnek, az Euphorbia cserjék pedig a parti területeket kedvelik.

E növényzet biztosítja a kiváló fészekrakóhelyet olyan madarak számára, mint a vörösfarkú trópusimadár (Phaethon rubricauda), a piroslábú szula (Sula sula), vagy a különféle fregattmadarak.

A sziget bennszülött, endemikus madara a fehérfarkú trópusimadár alfaja a Phaethon lepturus europae, illetve a Zosterops maderaspatanus nevű pápaszemesmadár alfaja. Emellett saját, vagyis szintén endemikus bütykös csótány faja is van a kis szigetnek.

2011-től a Ramsari Egyezmény alá tartozó védett vizes élőhelyként tartják számon, s a közönséges levesteknős egyik legfontosabb szaporodási helye a világon.