Ragyogó színek a Fekete-tengeren

A Fekete-tenger hazánk lakói számára is jól ismert, hisz sokan járnak nyaralni a partvidékére. Talán azt is sokan tudják, hogy a nevét nem a színéhez, hanem földrajzi elhelyezkedéséhez kötjük. Anatóliában (Törökország) szokás volt az égtájakat színekkel is jelképezni, s az északi irány a fekete színt kapta (a dél a vörös, a kelet a kékes-zöldes, a nyugat pedig a fehér), vagyis a Fekete-tenger anatóliai szemmel Északi-tenger volt. Törökül Karadeniz a neve, amelyből a „kara” ismerős lehet, számos közép-ázsiai nyelvben feketét, sötétet jelent, és rengeteg földrajzi névben találkozhatunk vele.

A fitoplanktonnak köszönhetően, távolról sem fekete tenger színeit az Earth Observatory a Suomi-NPP és a NOAA-20 műholdak 2022. június 20-án készült felvételei mutatják be. (A két műhold képeit egybedolgozták, hogy a napfény csillanásait és a képillesztési csíkok ne legyenek zavaróak, és a lényeg maradjon jól látható.)

A türkiz árnyalatok a vízzel együtt örvényló fitoplanktont jelzik. A Fekete-tengerre jellemző egyik fitoplankton-típus a kokkolitofórákhoz tartozó mészvázas alga, amelynek múltbéli előfordulásai számos, a Fekete-tenger és a Földközi-tenger kapcsolatát jelző adatot nyújtanak, a vízszinttől a vízhőmérsékletig. Az üledékekben vizsgált maradványaik a klímamúlt és az ősföldrajz igen fontos eszközei is.

A kokkolitofórák jelenlétében a tengervíz fehéreskék, világoskék árnyalatot mutat a műholdfelvételeken. Ezen alga csúcsidőszaka júniusban van, az egy hónappal a mostani kép előtt készült felvételen még épp csak kivehető a partok közelében.

A Fekete-tenger azonban akkor se halott, amikor sötét színben jelenik meg a műholdképen: a mészvázas alga helyett kovamoszatok (diatómák) lakják, amelyek a tavaszi időszakra jellemzőek, s jelenlétükben a víz inkább sötétebbnek látszik a felvételeken. A Fekete-tenger északkeleti partvidékénél készült felmérések alapján a tengerben rendelkezésre álló tápanyagok típusa és mennyisége is meghatározó abban, hogy az apróbb diatómák helyét nyárra átveszik a nagyobb kokkolitofórák. A diatóma gyors szaporodásba kezd, mikor a felszíni vizekben sok a nitrogén és a foszfor. Azután késő tavasszal és kora nyáron, amint a kevesebb vihar miatt nem keveredik, s rétegzettebbé válik a melegedő víz, s kevesebb rendelkezésre álló nitrogén van benne, ez a helyzet a kokkolitofórák számára kedvezőbb. A nyár végére, az időnként áthaladó viharok és a forduló szélirány miatt kissé felkeveredő vizet kihasználva azonban ismét a diatómák, ám ezúttal egy nagyobb termetű fajuk, veszi át a vezető szerepet.

A kétféle fitoplankton-típus a tenger táplálkozási láncára is hat: míg a diatómákat a medúzák és halak menüjén találjuk meg, addig a kokkolitofórákra azok a (szintén egysejtű) lények vadásznak, amelyektől esténként kékesen világít a tenger: a Noctiluca scintillans nevű dinoflagelláták (páncélos ostoros egysejtű) zsákmányai lesznek. Ezen apróságok, ha mechanikai hatás éri őket, kékes fényt bocsátanak ki, így a partot verdeső hullámzás kéken világít, vagy épp a vízbe merülő úszó karcsapásai körül világít a tenger (lásd: a videóban fentebb). Aki ilyet szeretne látni, az május-június, vagyis a kokkolitofórák domináns időszakában keresse fel a Fekete-tenger partvidékét, de természetesen más tengereken is látható ez a különleges biológiai fénylés, ám helyszínenként eltérhet a szezonja.