1200 éve nem látott aszály sújtja Ibériát

A Nature Geoscience szakfolyóiratban olvasható az az új tanulmány, amely nagy léptékű légköri átalakuláshoz köti az ibériai térséget sújtó tartós aszályt. A nyugat-európai időjárást és csapadékviszonyokat alapvetően befolyásoló ún. azori magasnyomás vagy maximum egy olyan, az Azori-szigetek közelében kialakuló magas légnyomású központ, amelynek erőssége és nagysága meghatározó. A kutatásból kiderült, hogy nőtt e magasnyomású régió nagysága, ezzel pedig példátlan szárazság köszöntött a délnyugat-európai területre.

A kutatók jelenkori mérések, paleoklimatológiai adatok és modellszámítások alapján elemezték az elmúlt 1200 év klímájának alakulását az észak-atlanti régióban, s arra jutottak, hogy a felmelegedéssel párhuzamosan nőtt az azori magasnyomás kiterjedése. A paleoklimatológiai adatokat cseppköveken végzett izotópelemzésekkel nyerték ki, egy olyan portugál barlangban, amely az események „középpontjában” helyezkedik el klíma szempontjából. Ennek segítségével fel lehetett állítani egy olyan adatsort, amelyből a 850-től napjainkig tartó időszak csapadékviszonyai kirajzolódtak.

Amikor a téli időszakban nagy kiterjedésű e magasnyomású régió, a Mediterráneumban kevesebb, Nagy Britanniában több csapadékot hoz a tél. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az ipari forradalom óta gyakoribbá váltak ezek az időjárási helyzetek: míg az iparosodás (1850) előtt minden tizedik tél volt ilyen, a 21. századra már minden negyedik telet ez a felállás uralja.

Az azori magasnyomás térségének növekedése Spanyolországra és Portugáliára nézve a legsúlyosabb hatású, a térségben 10-20 százalékkal fog csökkenni a téli csapadék az évszázad végéig. (Érdemes tudni, hogy a Mediterráneumban a téli csapadék alapozza meg az egész évet, ekkor esik le az éves csapadék jó része.) E változással a térség mezőgazdasága Európa legsérülékenyebbjévé válik.

A Mediterráneumban a téli csapadék évi 5-10 milliméterrel csökkent az elmúlt évtizedekben, ehhez jön még a további várt csökkenés – eközben Nagy Britanniában egyre csapadékosabbak a telek.

Az azori magasnyomás a leszálló, száraz szubtrópusi légtömegeknek köszönhetően alakul ki, s ennek hatására az észak-atlanti térségben az óramutató járásával azonos irányban fújnak a szelek, mintegy körbefújva a magasnyomású régiót. Ez azt jelenti, hogy a nyugatias szelek, amelyek elérik Nyugat-Európát, az Atlanti-óceán felett nedvességre tehetnek szert, s elszállítják azt kontinensünk nyugati részére, ahol aztán csapadékként lehullhat. Mivel az azori magasnyomás mérete és elhelyezkedése évről évre változik, ezért a hozzá köthető csapadék szintén változik. A kutatásban a szakemberek nagyon találó kifejezéssel az európai csapadék kapusaként nevezték az azori magasnyomást.

A nagyobb kiterjedésű azori magasnyomás miatt északabbra tolódik az a régió, ahol a nyugati áramlással a csapadék elérheti Európát. Amikor meghatározott mértékben magasabb a légnyomása a szokásosnál, akkor extrém azori magasnyomásról beszélnek a szakemberek, s amikor ez a légköri helyzet kialakul, akkor az Ibériai-félsziget nyugati partjára mintegy a harmadával kevesebb csapadék jut. Nemcsak az ilyen extrém helyzetek száma nőtt, hanem az azori magasnyomás kiterjedése is egyre nagyobbá vált ezek során.

A számítások szerint a vizsgált időszak alatt, vagyis az elmúlt 1200 évben nem volt a jelenkorihoz hasonlóan csapadékszegény időszak az Ibériai-félszigeten.