A Paratethys tündöklése és bukása

Az Alpoktól a mai Kazahsztánig, mintegy 2,8 millió négyzetkilométeren, vagyis a mai Földközi-tengernél nagyobb területen húzódott az a tó, amely Afrika és Eurázsia ütközésének hatására jött létre. A számítások szerint a tóban 1,7 millió köbkilométernyi, azaz tízszer több víz volt, mint amennyi ma az összes édes- és sós vizű tóban van. (Lehet rajta vitázni, hogy tó vagy tenger, de ez nem változtat azon, hogy a világ legnagyobb, szárazfölddel körbevett állóvize volt a Paratethys.)

Az igen enyhén sós tó 5 millió éves fennállása alatt azonban, számos klímaingadozás hatására, legalább négyszer összezsugorodott, (7,6-7,9 millió évvel ezelőtt 250 méternyit esett a vízszintje!), illetve újra feltelt vízzel. A legnagyobb zsugorodása során a vízmennyisége harmadát, s a területe kétharmadát elveszítette a Paratethys. Ennek hatására a területe középső régiójában, kb. a mai Fekete-tenger területén a megmaradó víz sótartalma jelentősen megnőtt, s elérte a mai óceánokét.
E változások számos vízi faj végzetét is jelentették, köztük rengeteg egysejtű, lebegő élőlényét. Azok, amelyek a sóssá vált vízben is meg tudtak élni, így egyes kagylófélék, életben maradtak, majd a Paratethys újbóli feltöltődésekor újranépesítették a vizeit. A hatalmas tóban hamarosan rengeteg olyan faj élt, ami sehol máshol a világon: kagylók, rákok, tengeri emlősök – a bálnák és delfinek legtöbbször a másutt élő fajok mini változatai voltak. Itt élt a mindössze 3 méteres bálna, a Cetotherium riabinini, amely egy méterrel rövidebb volt a palackorrú delfinnél is, ez volt a valaha talált legkisebb bálnaféle. A szakemberek szerint ez a törpenövés segíthette a Paratethys fajainak túlélését akkor, amikor a víz éppen összezsugorodott.

Azonban nemcsak a tengeri, hanem a szárazföldi élővilágra is jelentős hatása volt a Paratethys változásainak. A mai Irán nyugati régiójában azokon a területeken, amelyek az egykori Paratethystől északra estek, a mai birkák és kecskék elődei, illetve egy primitív antilopfaj grasszált, míg a tótól délre a mai zsiráfok és elefántok ősei éltek. A kutatók úgy vélik, hogy ezek az állatok a négy hosszabb száraz időszak miatt vándoroltak délre, vagyis mai élőhelyükre, s alakultak a mai afrikai szavannák arculatát meghatározó fajokká.

Azonban a Paratethys sorsa megpecsételődött, amikor 6,7-6,9 millió évvel ezelőtt a mai Égei-tenger területén egy olyan kivezetője képződött, az eróziónak köszönhetően, amely végül egy rövidke folyóvá válva megtalálta az utat a Földközi-tengerbe, s leapasztotta a Paratethys vizét, feltehetően egy hatalmas vízesés formájában. Teljesen nem tűnt el: a Fekete-tenger, a Kaszpi-tó, az Aral-tó, valamint két kicsiny iráni állóvíz, a Namak-tó és az Urmia-tó maradtak fenn mind a mai napig. A Kaszpi-tóban az egykori épp csak kissé sós (az óceánok sótartalmának harmada) vizében kifejlődött fajok utódai még élnek.