A rakétaindítások növelhetik az éjszakai világító felhők gyakoriságát

Az éjszakai világító felhők (NLC) megjelenése a nyár közepén (június-július során) hazánkban is várható, és a statisztikai adatok szerint az elmúlt évtizedekben gyakoribbá is vált. A sarkvidékek felett, 80-85 km magasságban kialakuló, egészen kevéske vízjeget tartalmazó felhők éteri szépsége minden megfigyelőt magával ragad, ám ma már úgy tudjuk, hogy a klímaváltozással is összefügg, ezért nemcsak gyönyörködni bennük, hanem tudományosan kutatni is érdemes.

Az egyik ilyen kutatási eszközünk az AIM műhold, amelynek műszere a magaslégköri felhők kialakulását követi, 2007-től fogva. E műhold adatain alapul az a kutatás, amelyről a NASA számolt be, s amelynek eredményeit az Earth and Space Science szakfolyóirat közölte. Bár a világító felhők varázslatosan szép látványa nagyon sok földi, felszíni megfigyelést is generál, ám a felszíni megfigyelésekben hatalmas hátrányt jelent az időjárás változékonysága, így ezeket csak igen nagy fenntartásokkal lehetne összefüggések kimutatásához felhasználni.

Már az űrsiklók időszakában gyanússá vált, hogy a rakétaindítások és az NLC-k kialakulása közt összefüggés lehet, mivel a járművek égéstermékük révén viszonylag nagy mennyiségű vizet juttatnak e felhők megjelenési térségébe, a mezoszférába. A sarkvidékeken ugyan már ebből bizonyosnak tűnt, hogy nő az NLC mennyisége, ám a közepes szélességeken, mint hazánk is, nem volt akkor még kimutatható az összefüggés.

Az NCL-k természetes, évről-évre tapasztalt, igen nagy (akár tízszeres mértékű) változékonysága mellett nem könnyű kimutatni a kapcsolatot, azonban most úgy tűnik, sikerült. „Az űrbe vezető forgalomnak jelentős szerepe van e felhők kialakulásában és változékonyságban” – mondta Michael Stevens, a kutatás vezetője. A felfedezés fontos, hisz így egyértelműbben látjuk az összefüggéseket az NLC-k, a klíma és az emberi tevékenység közt.

A műhold által a 60. szélességtől délre megfigyelt világító felhők adatait elemezték és vetették össze a rakétaindításokkal, s arra jutottak, hogy az este 11 és délelőtt 10 közt lezajlott indítások igen szoros összefüggést mutatnak az NLC közepes szélességi megjelenésével. Ez az időszak amiatt fontos, mert, amint az elemzések alapján kiderült, az észak felé siető magaslégköri légmozgások ebben az időszakban a legerősebbek, s így megkönnyítik a Floridában vagy Kaliforniában felbocsátott rakéták égéstermékének, a víznek a megfelelő helyre jutását. A számítások szerint már havi 6 rakétaindítás is mérhető növekedést okozott a világító felhők mennyiségében.

Egy konkrét példát részletesen is elemeztek, ebben a Vandenberg Légitámaszpontról történt rakétaindítás (2019-06-12-én kora reggel) hatását mérték fel, s tapasztaltak néhány nappal később igen erős NLC-ket – hazánkban is észlelhető volt 2019-06-17-én éjjel az igen látványos világító felhő. A modellszámítás azt igazolta, hogy e felbocsátás által a magaslégkörbe jutott víz felel a műhold és a felszíni megfigyelők által 17-én észlelt NLC-nek. A műhold által látott NLC-ben mindössze 1 tonna víz volt, ami azt is érzékelteti, hogy mennyire kis mennyiségű víz képes hatalmas területen rendkívül látványos világító felhőt létrehozni. A légköri modellezés alapján akár már 2 nap alatt is eljuthat a rakétákból származó víz a kérdéses szélességi övezetbe.

Emellett azonban a 2007-2021 közti műholdas megfigyelések alapján két nagyon fontos összefüggést is kimutattak a közepes szélességek világító felhői kapcsán: nem állt fenn kapcsolat a napciklussal, és általános növekedést vagy csökkenést se láttak a szakemberek. Látszik azonban rendkívüli változékonyság, amely nem az előbbi okokhoz köthető. Fontos hangsúlyozni, hogy most csak a közepes szélességekről (50-60 szélességi fokok közti területről) van szó.

A felszíni hőmérséklet emelkedésével az NLC-k létrejöttének helyszíne, vagyis a mezoszféra hűl, az egyre nagyobb mennyiségben feljutó víz kicsapódik és kifagy – e két folyamat egyaránt növelheti az NLC-k gyakoriságát. Az AIM műhold mérései, illetve a modellszámítások pedig egyre pontosabb képet adnak arról, hogy végül is milyen tényezők miként befolyásolják a világító felhők megjelenését, s a változékonyságban mekkora szerepe van az emberi tevékenységnek, vagy a természetes folyamatoknak.