Égi jelenségek 2022. augusztus első felében

A Perseidák maximuma 11/12-én éjjel

Akármilyen szép is a telihold fényében fürdő táj, valahogy nem olyan őszinte az ember mosolya, ha pont az év legtöbbet nézett és legjobban várt meteorraját csapja agyon. Jelen esetben a gyakorlati hatása abban nyilvánul meg, hogy csak a legfényesebb meteorokat láthatjuk, a halványabb (de holdfény nélkül még azért jól látható) meteorok elvesznek a túl nagy világosságban. Míg egy igazán sötét Perseida-maximum idején, főként a hajnal előtti órákban, amikor magasan jár a raj radiánsa (látszó égi kiindulási pontja), akár óránként 50-60 meteort is láthatunk, most jó, ha óránként 20 lesz, amit még észreveszünk. Azt sajnos nem lehet előre megmondani, hogy milyen arányúak lesznek a nagyobb fényességűek, de könnyen lehet, hogy az idei maximumról nem sok meteort viszünk haza az emlékeinkben, vagy épp a fényképezőgépünk memóriakártyáján. Ezzel persze nem elvenni szeretném senkinek a kedvét, csupán a várható helyzetet jelezem.

Miként készülhetünk a maximumra? Természetesen most se árt a települések fényétől minél messzebb menni, hisz a fényszennyezés még többet ront, mint a holdfény. Ha keressük az ideális észlelőhelyet, ezúttal – a holdfény miatt – olyat keressünk, ahol az érdekes, szép tájelemek az északias égrészen vannak. A Hold a délkelet-délnyugat közti égrészt járja be igen alacsonyan, még az éjszaka közepén se lesz 20 foknál sokkal magasabban, vagyis kis szerencsével találhatunk olyan erdőszélet, ahol a fák mögött jár a Hold, így legalább közvetlenül nem süt a szemünkbe még véletlenül se. A fotózásnál a nagy fény miatt kompromisszumra kényszerülünk: vagy nem sajnáljuk a fényképezőgép zárját és rövid záridővel fotózunk, kissé nagyobb érzékenységen s így kicsit több meteort tudunk rögzíteni, vagy kisebb érzékenységen és hosszabb záridővel, de kevesebb megfogott meteorral zárjuk az éjszakát. Az ideális persze az lehet, ha erre alkalmas géppel (MILC) nagy érzékenységen videót készítünk.

Sose feledkezzünk el arról, hogy meteorok az ég bármely pontján feltűnhetnek, hogy mely égrészt figyeljük vagy fotózzuk, pusztán a helyi körülményektől függ (jelen esetben a déli égen járó Holdtól is). Minél nagyobb látószögű objektívvel fotózunk, annál több meteor fér a látómezőnkbe, de a halványabbak annál kevésbé lesznek feltűnőek. Tervezzük meg előre a fotózást!

Arra érdemes még figyelni, hogy az elmúlt években drámaian megemelkedett a műholdak mennyisége, ezeket főként fotókon nehéz a meteoroktól megkülönböztetni. Ami segítséget adhat a Perseidák esetében, hogy a holdfény miatt úgyis csak a fényesebb meteorokat fogjuk megörökíteni, s ezekre jellemző az, hogy a színük a rózsás és a zöld közt változik  – minél fényesebb a meteor, annál feltűnőbbek a színei. A műholdak jellemzően fehér, esetleg sárgás színűek.

A Perseidákon túl más rajok meteorjait is láthatjuk még, bár ezek mennyiségben jóval elmaradnak a Perseidák mögött, azért érdemes őket megemlíteni: a lassú Alfa Capricornidák, a szintén lassú Kappa Cygnidák, Déli Delta Aquaridák, Piscis Austrinidák. Ezek mindegyike csupán óránként 1-2 meteort ad, de ha egy egész éjjelt kinn töltünk, könnyen találkozhatunk többükkel is. A két lassú raj tagjai viszont igen látványosak lehetnek, a lassúságuknak köszönhetően.

Alkonyi holdsarló 1-jén

A 15 százalékos megvilágítású sarlót könnyen és kényelmesen megfigyelhetjük, mivel két órával nyugszik a Nap után. A holdnyugta ideje keleti határainknál 22:04, Budapesten 22:15, nyugaton 22:25 lesz. Ilyen fázisnál ugyan még sarlónak nevezzük a Holdat, de inkább hasonlít egy szép, diótól duzzadó pozsonyi kiflire. A telihold kivételével mindig jól láthatjuk azt, ahogy a megvilágítás hogyan éri az egyes kráterek peremét, ehhez persze szükség van távcsőre. A fény és az árnyék határvonalát terminátornak hívjuk (nemcsak a Hold, hanem más égitestek esetén is), és ez rajzolódik ki a kráterekre eső napfényben és az árnyékban, amelyet a különböző magaslatok vetnek.

Különösen érdekes lehet, ha a mostani (vagy még kisebb) fázis esetén a sarkvidékeket figyeljük, és ott a „semmiben” világító kiemelkedéseket látunk, amelyek a sarló végétől egy kis távolságban ragyognak. Mivel a Hold megvilágítása folyamatosan változik, ezért ez minden egyes napon érdekes lehet.

Mars-Uránusz együttállás 2-án hajnalban

A két égitest közül csak a Marsot látjuk szabad szemmel, bár az Uránusz fényessége a szabadszemes láthatóság határán belül van, csak igen jó látásúak és nagyon sötét égbolton fogják észrevenni. A két bolygót viszont gyönyörűen fotózhatjuk akár távcsövön át, akár teleobjektívvel, egy hajszállal több mint egy fokra lesznek egymástól. Ez már látványos közelséget jelent, érdemes mindenképp megnézni őket! Bár nem sokkal éjfél után felkelnek, várjunk, míg magasabban járnak, ezért inkább a hajnali időszakban fotózzunk vagy nézzük őket. 3 óra körül 30 fokos magasságban már szépen megfigyelhetőek lesznek.

Telihold 12-én

Az augusztusi telihold nem is jöhetne rosszabbkor: pont a Perseidák meteorrajának maximumát világítja be fényével. Maga a telihold 12-én hajnali fél négykor lesz, de aki holdkeltétszeretne fotózni, annak már 11-én este ki kell mennie terepre. Az ekkor 99,85 százalékos fázisú holdkelte keleti határainknál 20:08-kor, Budapesten 20:19-kor, nyugaton 20:28-kor lesz.

Romlik a Vénusz láthatósága

A belső szomszédunk hónapok óta hajnalcsillagként ragyogott, ám lassan véget ér a hajnali láthatósága. Ezt augusztusban könnyen észrevehetjük: míg a hónap elején még fél 4 körül, majdnem 2 órával a Nap előtt kel, a hónap közepén már csak jó másfél órával előzi meg a Napot. Szeptemberben már túl közel lesz a Naphoz, és majd csak a tél elején tudjuk ismét jól megfigyelni, akkor már alkonyatkor.

Oppozícióban a Szaturnusz 14-én

A gyűrűs bolygó szembenállásához közeledve talán már észrevették néhányan, hogy fokozatosan egyre fényesebbnek láthattuk, a szembenálláskor lesz a legfényesebb, és egész éjszaka látszik. Sajnos nem emelkedik túl magasra, mindössze 30 fok körüli lesz a legnagyobb horizont feletti magassága, Ha megtehetjük, hogy nagyobb távcsövön át nézünk rá a bolygóra, életre szóló élmény lesz! Erre remek alkalmat ad az idén is várt „Egy hét a csillagok alatt” már akár hagyománynak is nevezhető rendezvénysorozata, amelynek egyes helyszíneit, időpontjait az interaktív térképen megnézhetjük, s a számunkra megfelelő helyen csatlakozhatunk a feltehetően nagy számú érdeklődőhöz.