A francia nők környezetbarát stílustrükkjei

Franciaországban igen környezettudatosan tekintenek a divatra, ennek egyik jele például az a kódrendszer, amelyet a hírek szerint 2023-tól vezetnek be. Ahogy a háztartási gépeken az energiaigényt mutató betű, úgy ez az A-tól E-ig tartó besorolás is arról tájékoztat majd, hogy az adott ruhadarab mennyire minősül környezetkímélőnek. Az értékelést olyan szempontok befolyásolják, mint az alapanyag előállításához szükséges erőforrások, a festék, a szállítás, a ruhagyár energiaforrása (fosszilis vagy megújuló) stb. Ezt a kódrendszert állítólag az egész Európai Unió be fogja vezetni 2026-tól.

A divatipar a legnagyobb környezetszennyezők közé tartozik: az ENSZ szerint a globális szén-dioxid-kibocsátás 10 százalékáért felelős, és rendkívüli a vízfogyasztása: egyetlen póló előállítása annyi ivóvizet igényel, amennyit 70 zuhanyozás alkalmával használunk el. Egy farmerhez már 285 zuhanyozásnyi víz kell. Az új kódrendszer remélhetőleg arra készteti a gyártókat, hogy átgondolják a termelési folyamatokat, és fenntarthatóbb módon állítsák elő és juttassák el a vásárlókhoz a termékeiket.

A francia nők ugyanakkor már eddig is olyan szempontok alapján vásároltak ruhát maguknak, amiket kifejezetten zöld gondolkodásnak érezhetünk. Ezen alapelvek mentén nem pusztán fenntarthatóbb módon állíthatjuk össze a ruhatárunkat, hanem etikusabban is.

A kevesebb több
A francia nők általában semleges színű (fehér, szürke, bézs, fekete, kék) darabokból állítják össze az alapruhatárukat. Ennek köszönhetően ezek a darabok sokféleképpen variálhatók egymással. Nézzünk egy nyári alapruhatárat: fehér vagy világoskék ing, egyenes szabású kék farmer, laza szabású bézs vagy fekete blézer, kasmír tengerészcsíkos pulóver, minőségi fehér vagy szürke póló, fehér vagy bézs blúz. Ezekhez társulhat más semleges színű holmi, például a fehér inget fekete nadrággal is fel lehet venni, akárcsak a tengerészcsíkos pulóvert, és így tovább.  Esetleg egy kis pirossal fel lehet dobni az egyhangúnak vélt összeállítást.

Nem régi, hanem „vintage”
Simán lehet akár a nagymamától örökölt, időtálló darabokat is viselni, legyen az egy szép nyári ruha vagy megkímélt bőrtáska.

Minőség, nem mennyiség
Már az eddigiekből is leszűrhető, hogy a francia nők hajlandóak kifizetni a drágább árut is, ha annak olyan a minősége, hogy garantáltan viselhető marad több évig, egyrészt a jó anyaga miatt, másrészt az időtálló, letisztult szabásának köszönhetően.

Természetes alapanyagok
Inkább pamut, lenvászon, gyapjú, selyem, mint műszál. A természetes alapanyagból készült ruhadarabok tovább megőrzik a minőségüket és formájukat, kényelmesebb viseletet biztosítanak, és például egy gyapjú pulóvert vagy selyemblúzt gyakran elég kiszellőztetni vagy átgőzölni viselés után, nem kell kimosni, mint az áporodottá váló akrilpulóvert vagy poliamid felsőket.

Többszöri viselés
Ismert egy olyan alapszabály, amely szerint minden ruhaneműt legalább 30-szor illik viselni, mielőtt továbbadná a francia nő. Velük szemben az angolok átlaga 14 viselés, sőt, egy felmérésben a megkérdezettek 10 százaléka nyilatkozta, hogy kidobja az olyan ruhaneműt, amit már legalább háromszor láttak rajta a közösségi médiában feltöltött fotóin.

Hazai divat
A divatérzékeny francia nők még arra is figyelmet fordítanak, hogy elsősorban hazai tervezőktől vásároljanak. Ezzel nemcsak a francia könnyűipart tartják életben, hanem a szállítás környezetterhelését is jelentősen csökkentik. Egy stílusos francia nő valószínűleg nem vesz fel a távol-keleten éhbérért megvarratott, egy viselés után rongynak látszó fast fashion terméket.

Okos vásárlás
A fentiek vonatkoznak a vásárlásra is: aki egészen minimalista, csak olyan darabot vesz, amely MINDEN meglévő alapruhájával kombinálható. Az új szerzeménynek természetes alapanyagúnak kell lennie, előnyös szabásúnak, és legfőképpen olyan minőségűnek, hogy kibírja a legalább 30 viselést-mosást-vasalást.

Forrás:
https://www.purewow.com/fashion/french-women-30-wears-tip
https://currentboutique.com/blogs/cravingcurrent/the-ultimate-guide-to-french-girl-style