Kocsikerék-galaxis a Webb-űrteleszkóp új képén
Az igen szokatlan szerkezetű galaxis a Szobrász csillagképében látható, és mintegy 500 millió fényév távolságban van.
A James Webb-űrteleszkóp új felvétele azt mutatja be, miként változhatott a galaxis az évmilliárdok alatt. A Kocsikerék-galaxis különleges szerkezete egy nagy sebességgel lezajlott korábbi ütközés eredménye: egy nagy spirálgalaxis volt az alany, a másik, kisebb méretű galaxis nem látható a felvételen.
A hasonló ütközések számos eseményt indítanak el, ezek alól a Kocsikerék-galaxis sem kivétel, legnagyobb mértékű változást a galaxis alakján és szerkezetén látjuk. Eredetileg átlagos spirálgalaxis lehetett, azonban most két gyűrűből áll, amelyeket „küllők” kötnek össze. A belső, fényesebb gyűrű, és a külső, színesebb gyűrű is tágul, távolodva az ütközés középpontjától, hasonlóan ahhoz, amint a hullámok távolodnak egy vízbe hajított kő helyétől. Ennek köszönhetően gyűrűs galaxisnak hívják e különleges alakú csillagvárosokat – ebből már az is sejthető, hogy a Kocsikerék-galaxis nem egyedüli képviselője e típusnak.
A belső gyűrűben irdatlan mennyiségű forró por található, s a legfényesebb részen fiatal csillagok hatalmas méretű csoportjai. A külső gyűrű, amely kb. 440 millió éve tágul, csillagkeletkezési helyekkel és szupernóvákkal tarkított, itt a tágulás maga serkenti a csillagkeletkezést.
A Kocsikerék-galaxist már korábban is vizsgálták, azonban sok részlete homályban maradt – szó szerint is, hisz a benne lévő por lényeges információkat rejtett el égi szemeink elől. A James Webb-űrteleszkóp azonban az infravörös tartománynak köszönhetően átlát ezen a porleplen, s megmutatja a Kocsikerék-galaxis igazi arcát.
A Webb két hullámhossztartományban is megörökítette a galaxist: a NIRCam közeli-infravörösben, s a MIRI középtartományú infravörösben. Ennek köszönhetően egyrészt a látható tartományban nem megmutatkozó csillagok is megjelentek a felvételeken, másrészt a por takaró hatása is eltűnt.
A kék, narancs és sárga színekben pompázó NIRCam által készített képen (ez a nyitóképünk) számtalan kék pontocska és pontcsoport látható, ezek egyedi csillagok és csillagkeletkezési helyek. A kép segítségével feltárul a különbség a galaxis magja környékén a régi, egyenletesen eloszló csillagai, és a külső elhelyezkedésű, új, csomókba csoportosuló csillagai közt. Érdemes a felvételt nagy felbontásban is áttanulmányozni!
A kifinomultabb részleteket azonban a másik műszerrel, a MIRI-vel készült felvétel mutatja be. A kompozit képen, amelyen a két műszer felvételeit ötvözték a képfeldolgozás során, a MIRI adataiból kapott rész vörös színnel szerepel. Ez képviseli azokat a régiókat a galaxisban, ahol szénhidrogéneket és más vegyületeket, valamint szilikátokat (a földi kőzetek alapvető összetevőit) tartalmazó port láthatunk, elhajló küllőkként adják ki ezek az anyagok a Kocsikerék-galaxis vázát, E küllőket már a Hubble korábbi felvételén is ki lehetett venni ugyan, de a Webb felvételén sokkal élesebben elkülönülnek a környezettől.
A Webb-űrteleszkóp megfigyelése alapján könnyen megérthetjük, hogy a Kocsikerék-galaxis igencsak átmeneti állapotban van. Bár a felvétel a galaxis egy pillanatát mutatja be, segítségével ki lehet következtetni, miként zajlott az az ütközés, amelynek hatására átalakult az egykori, a mi Tejútrendszerünkhöz nagyban hasonlító spirálgalaxis ezzé a különös égi kocsikerékké.