Egyedi szalmaház Szlovákiában

Ma az élet mind több területén nem is csak egyszerűen felmerül, hanem szinte már elvárás az „öko”, a természetbarát hozzáállás. Nem meglepő hogy szerte a Földön szép lassan kezdenek gyarapodni a természetes alapanyagokból, például fa és szalma felhasználásával épült házak.

Az alapötlet nem új. Már kőkori elődeink is felismerték, szalma felhasználásával kellemesebb érzést nyújtó időszakos otthont készíthetnek maguknak annál, mint ha pusztán egy barlangban húznák meg magukat. Az újabb időkben, Európában helyenként már több száz éve is használtak szalmát házak építése során, de szalmabálákból felrakott falakkal csak azóta van mód építkezni, hogy az ember megalkotta a szalmabálázó-gépet (az első típusok a 19. század végén jelentek meg, a modern bálázók pedig csak az 1940-es években). Aztán az új építőanyagok kora magával hozta az ilyen házak építésének szükségtelenségét. A múlt század nyolcvanas éveiben kezdett újra érdeklődni az ember a régi-új módszer iránt és onnantól tényleg fordulni látszik a világunk, gondolkodásunkban utat találtak a természetbarát megoldások.
Számos előnye van a szalmahasználatnak. E 100 százalékban természetes alapanyag viszonylag olcsó. Kiváló hőszigetelő tulajdonsága is fontos szempont. Többnyire helyben vagy legalábbis a leendő építkezés közeléből származik, így nem kell túl nagy szállítási költségre számítani. Az sem elhanyagolható, hogy amennyiben netán valaki bármi okból meggondolná magát és máshová költözne, a szalmaház le is bontható és a „törmelék” minden része újrahasznosítható valamilyen módon.
Mint az égvilágon mindennek, a szalmabálás házaknak is vannak hátrányai. Gondot okozhatnak a rágcsálók és egyes rovarok. A szalma hajlamos a nedvesedésre. Ezért a vakolaton adódó repedéseket azonnal szükséges javítani. A vízcsövek felületén kicsapódó pára is a szalma nedvesedését okozhatja. Jóllehet, amint arról már tettünk említést, évszázadokkal ezelőtt is használták házfalakhoz, a napjainkban épülő szalmás házakban egyelőre kevesen bíznak. Miért? Talán mert inkább csak kísérleti jellegűnek tekintik az ilyesféle épületeket, és a fentebb említettek miatt állandóan fellépő gondokkal terheltnek ítélik meg.

Szlovákiában is épült már legalább százötven modern szalmaház. Itt kiemelten az egyikről lesz szó. Nagy távolságból fura földhalomnak is gondolhatná az ember, de a közelébe érve szembesül a valósággal, hogy egy egyedi kivitelezésű ház előtt áll. Ez a 100 százalékban ökológiai és egyben kísérleti épület 2010-ben lett kész, mindent egybevéve fél év alatt.
Aki szeretné személyesen látni, a szlovák-magyar országhatárvonalat képező Duna folyamától légvonalban úgy 20 km-re, Hegysúr község északi szélén, a Poľná és a Senecká utcák közé ékelődő picike utcácskában találja meg e kis házat.
Külalakját nyolc boltív és egy hat méter átmérőjű kupola határozza meg. Tetőablakán és hét darab méretes kerek ablakán annyi természetes napfény árad a belsejébe, amely bőven elegendő világosságot biztosít. Minden boltív alatti rész egy külön kis szeglete a házbelsőnek, középütt pedig egy közös nagy tér fogja össze az egészet. Hasznos alapterülete 64 négyzetméter. Padlózata festékkel és olajviasszal kezelt agyag. A kupola alatti tér melegen tartásához elegendő néhány elektromos fűtőszőnyeg, amelyet közvetlenül a kupola belső vakolatába építettek. A favázas, kívül-belül agyaggal vakolt ház ablakai körüli homlokzat tölgyfa-burkolatú. Kívül geotextíliával burkolták, arra helyi földet hordtak föl, amely alapot képezett a lassan kialakuló zöldtetőnek. Elvileg földrengésálló. A maga nemében világelső: ez a világon az első önhordó szalmabála-kupolás ház.

Tervezője Gernot Minke építész, aki a németországi Kasseli Egyetem emeritus professzora, az ökológiai építészet úttörője. Kivitelezője a norvég, még az 1989-es bársonyos forradalom előtt ideérkező Bjørn Kierulf, aki eredetileg ipari formatervező, ám idővel váltott és immár az energiahatékony házak megalkotása a mindene. Az épület történetéhez tartozik, hogy eredetileg Portugáliában épült volna meg, ahol kávézónak szánták, de ott végül nem engedélyezték a megépítését. A tervező ezt követően fordult Szlovákiában élő építész barátaihoz. Ezután lett az épülettervből kis átalakítással Szlovákiában építésziroda. Egy számítógépes programmal számították ki a szalmabálák pontos méreteit, amelyeket aztán precízen vágtak és illesztettek össze. A munkálatokhoz szlovákiai szakemberek mellett Litvániából, Kanadából, Portugáliából és számos további országból érkező építésztársakat hívtak segítségül. A házban egy, immár számos szakmai díjat, elismerést kiérdemlő, energia-hatékony passzívházakat tervező építészstúdió működik.
Egy tökéletesen megtervezett és kivitelezett szalmaház, ha megvan hozzá a megfelelő helyszín, jó döntés lehet. Szempont lehet a kisebb fűtésszámla, éppígy – a természetbarát alapanyagok felhasználása által – a lehető legkevésbé természetkárosító szándéknak való megfelelési igény is. Aki ilyet álmodik magának, az bizonyára nem fogja megbánni.