Így töltődött fel a Földközi-tenger

A Földközi-tenger medencéje szinte teljesen kiszáradt a miocén végén, 5,9-5,3 millió évvel ezelőtt, ezt messinai sókrízis néven ismerjük, az ekkor keletkezett hatalmas mennyiségű kősó, gipsz és más, párolgás útján kialakult kőzetrétegek nyomán. A pliocén kezdetével, 5,3 millió évvel ezelőtt véget ért ez a drámai kor, amikor az Atlanti-óceántól a kiüresedett tengermedencét elválasztó szorost áttörte a víz.

A Földközi-tenger az egykorvolt Tethys szerény utóda, amely úgy jött létre, hogy a mai Perzsa-öböl felől volt átjáró bezárult, s így csupán az Atlanti-óceánból kaphatott vizet a terület. Amikor tektonikai okok hatására megemelkedett a mai Dél-Spanyolország s a szomszédos Észak-Afrika környéke, ez az utánpótlás is megszűnt, s a magára hagyott tenger párologni, apadni kezdett, és több ütemben egészen kicsire zsugorodva szinte teljesen kiszáradt.

Az egykori tengerfenéken sivatagi körülmények uralkodtak, az innen elpárolgott víz pedig másutt lehulló csapadék révén mintegy 10 méterrel megemelte a globális tengerszintet. A Mediterráneumban a korabeli világ legkevésbé élhető körülményei uralkodtak, a tenger helyén sóból emelt dűnéket tolt a szél, és a hőmérséklet a 40-50 Celsius-fok körüli tartományban tombolt. Ennek vetett véget a zanclai özönvízként elhíresült áradat, 5,3 millió évvel ezelőtt.

No de miként is töltődött vissza a medence? Azt ugyan már korábban valószínűsítették, hogy hatalmas „gátszakadás” történt a nyugati medence peremén, amelyen az átzúduló víz ereje akkora volt, hogy a mai Gibraltári-szorost kivájva azóta is fennáll az összeköttetés. Egy újonnan, a Nature Geoscience folyóiratban közzé tett tanulmány ezt az időszakot vizsgálta és részletezte. Az Ausztrál Nemzeti Egyetem vezette kutatásban arra jutottak, hogy alig 2 év alatt átzúdult az a mennyiségű víz a kialakult szoroson, amelyből újratöltődött a Földközi-tenger. Azonban ezzel a feltöltődéssel még nem ért véget a történet, amint erre az új kutatási eredmények rávilágítanak.

Az átszakadó földszoroson mintegy másfél kilométer magas vízesés formájában zúdult a víz a mai Alborán-tenger régiójába, s a kutatók szerint ez lehetett a dinók kihalása óta a legdrámaibb környezetátalakulás. A hatalmas áradatként érkező vízesés vízhozama másodpercenként 150 millió köbméter volt (összevetésül: az Amazonas 230 ezer köbméter per másodperc vízhozamú). A víztömeg az egykori nyugati medence tengerfenekén kialakult sósivatag sótartalmának igen nagy részét átmosta a Szicíliánál kezdődő keleti medencébe. (A videóban egy szicíliai sóbányát láthatunk, amelyben a messinai sókrízis során képződött látványos sórétegeket mutatják be.)

„Az eseményt a Mediterráneum újjászületésének nevezhetjük” – mondta Udara Amarathunga, a kutatás vezetője. A kutatásukban ezt az eseményt részletezték. „Ahogy az óriási áradat feltöltötte a Földközi-tengert, ám ezzel a keleti medencéjében igen magassá vált a sótartalom. A tanulmányunkból kiderül, hogy újabb 26 ezer év kellett ahhoz, hogy a felhalmozódott extra só az Atlanti-óceánba távozzon, s a Földközi-tenger ismét normál tengeri medencévé váljon.” Korábban erről a hosszas átalakulási periódusról nem volt tudomásuk a szakembereknek.

Bár most számos részletre fény derült, az még mindig nem egyértelmű, hogy miként változott a régió klímája, és további kutatások tárgyát képezheti a Mediterráneum újjászületését követő evolúció vizsgálata, hisz az élőlényeknek is újra be kellett lakniuk a tengert a drámai átalakulások pedig valószínűleg rájuk is jelentős hatással lehettek.