Visszafordíthatatlanul csökkennek Ázsia édesvízkészletei
Az előrejelzések alapján már századunk közepére éreztetni fogja a hatását az a vízhiány, amely a Tibeti-fennsík készleteinek csökkenéséből adódik.
A Pennsylvania Állami Egyetem ismertette azt az új, a Nature Climate Change szakfolyóiratban közzé tett, kínai kollégáikkal közösen végzett kutatás eredményét, amelyből meglehetősen ijesztő jövőkép rajzolódik ki. A Tibeti-fennsíkról eredő folyók mintegy 2 milliárd ember számára biztosítanak vizet jelenleg, ám, ha nem szigorítunk a klímaváltozást ellensúlyozó intézkedéseken, igen könnyen víz nélkül maradhat Ázsia jelentős része.
Sajnos annak ellenére, hogy a felszíni és felszín alatti vízkészletek végtelen fontosságára – főként idén – nem kell külön felhívni a figyelmet, valamiért azt, hogy a Tibeti-fennsíkon a klímaváltozásban ezek miként válnak érintetté, nem sokan vizsgálták.
Annak ellenére, hogy a Tibeti-fennsík a klímaváltozásban erősebben érintett a környezeténél, nem készültek felmérések korábban a vízkészletei változásáról, ezt pótolta most a kutatócsoport.
Műholdas és felszíni mérések adatait modellbe táplálták, majd gépi tanulás segítségével az elmúlt 2 évtized változásai alapján előrevetítették a 2060-ig várható változásokat. A kutatók elmondták, hogy különösen fontosak voltak a gravitációs eltéréseket mérő GRACE műholdak adatai, amelyekből a vízmennyiség változására fény derült.
A kétféle megközelítés segítségével nagy pontosságú adatokat kaptak, s így a már lezajlott változásokról is pontos kép született: már eddig is csökkent a rendelkezésre álló vízkészlet. A klímaváltozás miatt eddig évente 15,8 millió tonnával csökkentek a Tibeti-fennsík egyes területeinek vízkészletei, eközben más részein pedig 5,6 millió tonnával gyarapodtak. A különbségek olyan tényezőkből adódtak, mint a gleccserek zsugorodása, az évszakosan fagyott talajú területek degradációja, illetve a tavak méretének növekedése.
A jövőben még mérsékelt szénkibocsátás esetében is mintegy 230 millió tonna víz tűnik el a fennsík készleteiből, s különösen a Közép-Ázsiát és Afganisztánt ellátó Amu-darja vízgyűjtőjét, valamint az Indus Észak-Indiát, Pakisztánt, Kasmírt ellátó vízgyűjtőjét érinti majd végzetesen e változás. Még a legjobb kibocsátási esetben is visszafordíthatatlan változások zajlanak azonban, s a mainál nagyobb mértékűvé válik a régió vízvesztése.
A kutatók szerint időszerű az alternatív vízforrások után nézni, mint például a más régiókból idevezethető víz lehetősége.