A Perzsa-öböl gyöngyei
Bahrein Szaúd-Arábia és Katar közé ékelődve, a Perzsa-öböl vizén helyet foglaló szigetcsoport, ahol újabban a gyöngykagylókat egészen újszerű formában láthatjuk viszont.
Bahrein területe az elmúlt évtizedekben jelentősen gyarapodott, és ehhez szerencsére nem területfoglaló háborúskodás vezetett, hanem építkezés. Azonban nemcsak a szárazföldet növelték meg a mesterséges partok révén, hanem a víz alatti világ is átalakult, amint azt az Earth Observatory a Landsat 9 újonnan, 2022. július 24-én készített felvételén keresztül bemutatta.
Annak köszönhetően, hogy átlagosan csupán 35 méter mély a tenger a Perzsa-öbölben, ráadásul Bahrein partjai és zátonyai mellett még ennél is jóval sekélyebb, tiszta időben sok minden láthatóvá válik a víz alatti világból is.
A NASA már nyugdíjas kutatója, Norman Kuring különféle színszűrők alkalmazásával dolgozta fel a műholdfelvételt, hogy ezeket a víz alatti részleteket jól megfigyelhetővé tegye. A kutató örökké kutató marad, akkor is, ha már nyugállományba vonult – ezért időnként ő is átnézegeti a felvételeket, hátha valami izgalmas látványra bukkan. „Semmi különöset nem kerestem a Perzsa-öbölben, csak szép tisztának tűnt a régió és a sekély tengerfenék érdekes látvánnyal kecsegtetett.” A pár méteres mélységű vízbe hatoló napfény a víz alatti tárgyakról is visszaverődik, így azok jól láthatóvá válnak.
Miket is figyelhetünk meg a sekély vízben? Sok ezer évvel ezelőtt képződött, s a jégkor végén megemelkedett tengerszintnek köszönhetően a víz alá került homokdűnéket, a kép bal alsó sarka közelében, kis lekerekített vonalú, szürkés objektumokként. A dűnék az ún. barkánokat képviselik, ezeket a sarló alakú formákat az uralkodó szélirány hozza létre, a sarló domborúbb oldala néz a szélirány felé.
Azonban a legfeltűnőbb víz alatti területek talán a zátonyok, amelyek Bahrein partjai mentén világos kékes-zöldes színben láthatóak, a történelmi időkben e zátonyok gyöngykagylók és korallok otthonai voltak – ám a korallok mára jórészt elpusztultak, s csupán egészen kevés élő korall található a területen. John Burt tengerbiológus, aki figyelemmel kísérte Bahrein zátonyainak és koralljainak hanyatlását, elmondta, hogy két okra vezethető vissza a korallok pusztulása: történelmi léptékű korallfehéredési eseményre 1996-ban, illetve a terület partjainak építkezései során felkavart üledékre. A korallfehéredést egy hőhullám idézte elő.
A legnagyobb zátony, a Fasht al Adm nevet viselő, kb. 200 négyzetkilométeres terület Bahrein keleti partja mentén található. A zátony középső részén látunk egy érdekes, szabályos vonalakból álló mintázatot is, erre egyszerű magyarázat van: a tenger alján egészen apró robbantásokkal keltett szeizmikus hullámok segítségével mérték fel a felszín alatti kőzetrétegeket – kőolajkincs utáni kutatások során még az 1980-as években.
A másik részletesebben látható területen a legfeltűnőbb objektumok a 2004-től épült mesterséges szigetegyüttes a Durrat Al Bahrain különös formavilágú tagjai. A szigeteket halra, gyöngykagylóra és persze az ország történelmében oly fontos szerepet játszó igazgyöngyre hasonlító alakúvá formálták.
Az ország a kőolaj előtti időkben gyöngyeiről volt híres, és a legújabb törekvésekben szeretnék a fenntartható gyöngyhalászat jelentőségét visszanyerni. A történelmi gyöngyipar egykori fontosságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az UNESCO Világöröksége is védi a sziget egy részét, ahol a gyöngyhalászat, feldolgozás és kereskedelem zajlott az időszámításunk szerinti 2. századtól az 1930-as évekig. Az újjáélesztés során a hagyományos, kézi technológiával gyűjtenék a búvárok a kagylókat, amelyekben kizárólag természetes úton képződött gyöngyök növekednek e régióban.
A terület egészségi állapotát folyamatosan figyelik, és a kagylók kinyerését felfüggesztik szükség esetén. Bár a tenyésztett gyöngyöket ma már egy átlagos anyagi lehetőségű ember is megengedheti magának, az igazán gazdagok természetesen most is a több milliós igazgyöngyöket keresik, például II. Erzsébet királynő kedvenc ékszerei is a bahreini igazgyöngyökből készült nyaklánc és fülbevaló.
A bahreini gyöngyhalászatnak két dolog vetett véget az 1930-as években: egyrészt kőolajat találtak a területen, másrészt ekkortól sikerült tenyésztett gyöngyöket létrehozni Japánban, s ettől fogva a gyöngy ára leesett, s jó ideig olcsóbb is maradt.