45 éve indult a Voyager-küldetés
A két űrszondából álló projekt a leghosszabb ideje tartó űrmisszió, s az egyetlen eddigi, amely a csillagközi térben is méréseket végez.
A Voyager-2 űrszonda 1977. augusztus 20-án indult, a Voyager-1 pedig mintegy két héttel később, szeptember 5-én, és mind a mai napig működnek. A történet azonban még 1965-ben kezdődött. Ekkor merült fel, hogy egy soha vissza nem térő alkalom adódik a Naprendszer vizsgálatára, ugyanis egy 176 évente előálló kozmikus geometriának köszönhetően a bolygók úgy helyezkedtek el, hogy 30 éves út helyett 12 alatt felkereshette a külső bolygókat egy szonda. A projekt maga 1972-ben jött létre, majd öt évvel később útnak is indították a szondákat.
E két szonda volt az első, amely a Naprendszer külső régióiba jutott, felmérte a korábban csak távcsöveken át megfigyelt bolygókat és azok holdjait, s alapvető fontosságú ismereteket kaptunk a Naprendszerről nekik köszönhetően. Mind ez idáig a Voyager-2 az egyetlen űreszközünk, amely az Uránuszt és a Neptunuszt közelről megfigyelhette.
Nekik köszönhetően derült fény az Io vulkanizmusára, de a Voyager-1 küldetésnek köszönhetjük Sagan híressé vált szavait is a „halványkék pötty” kapcsán. „Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt – azon a porszemcsén a napsugárban függve.”
21. századi szemmel nézve végtelenül elavultnak tűnnek, hisz például 3 milliószor több memóriája van egy mai telefonnak, mint a Voyager szondáknak, illetve az adattovábbítási sebességük 38 ezerszer lassabb a modern 5G-nél. Azonban mindezen gyengeségeik ellenére is koruk csúcstechnológiáját képviselve száguldanak a világűrben, s nekik köszönhetően immáron a Nap legközelebbi környezetétől a helioszféra határáig átlátjuk, mi történik csillagunk hatására.
Kiderült például, hogy a Nap képes távol, a Naprendszeren kívül tartani a kozmikus sugárzás 70 százalékát, s a két szonda méréseiből a helioszféra alakjáról is alapvetően új ismereteink születtek. „Jelenleg mindkét Voyager szonda a csillagközi térben jár, feltérképezetlen területről küldenek adatokat az emberiségnek.” – mondta Linda Spilker, a Voyager projekt tudományos vezetőhelyettese. Ezen adatoknak köszönhetően korábbi elképzeléseinket felül kellett írni a Nap birodalma és a csillagközi tér határvidékét illetően.
A Voyager szondák azonban még nagyköveti feladatot is ellátnak: mindegyikükön elhelyeztek egy aranyból készült lemezt, amelyen bolygónk természetes és emberi hangjait, zenéit, köszöntéseit, illetve bolygónk képeit bemutató adatok találhatóak. A kozmikus „palackba zárt üzenet” több mint egymilliárd éven át kiolvasható lesz, az alapján, ahogyan az arany a világűrben, például a sugárzás hatására lebomlik.
A szondák RTG (radióizotópos termoelektromos generátor) energiaellátásúak, amelyben a kis mennyiségű plutónium bomlásakor termelt hőt alakítja a szerkezet elektromossággá. Mivel a hő folyamatosan csökken, energiatakarékossági okokból a szondák számos rendszerét már kikapcsolták, sőt, 2019-től a még működők fűtését is, ám azok ennek ellenére is tovább működnek. A 45 éves szondák mai üzemeltetése nem könnyű, gyakran kell a rég nyugdíjba vonult régi kollégákat megkeresni egy-egy kérdéssel. „Nem tudjuk, meddig folytatódhat még a küldetés, de azt tudjuk, hogy a szondák addig is további tudományos meglepetésekkel szolgálnak majd, ahogy egyre távolodnak a Földtől.” – tette hozzá Susanne Dodd, a Voyager projektmenedzsere.
Komposztáljunk: ma van a talaj világnapja
2024-ben a komposztálás jelentőségére hívja fel a figyelmet az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) a talaj világnapján, december 5-én.
2011 óta nem volt ilyen hideg novemberünk
Az év tizenegyedik hónapja kifejezetten hideg és száraz volt.
Nem sikerült megállapodni a műanyagszennyezés korlátozásáról
Megállapodás nélkül ért véget az ENSZ tárgyalása, egyes országok nem akarják korlátozni a műanyagtermelést.
Térképen fedeztek fel jelentős tornádó sebhelyet
Ausztráliában ugyan nem kivételes a tornádók kialakulása, a lakatlan, mindentől távoli sivatagi területen azonban nem sok szemtanúja lehetett az eseményeknek.
Csendes-óceáni jelenség okozhat zivatart hazánkban
A szakértők egy, a Csendes-óceánhoz köthető jelenség, az El Niño–Déli Oszcilláció hatásait elemezték.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
