A magyar bambuszsziget

A szakértők legtöbbje egyetért abban, hogy egy évszázadon belül ki fognak merülni a leggyakrabban használt építőanyag-forrásaink. Mégis létezik egy olyan gyorsan megújuló, ám sokszor figyelmen kívül hagyott megoldás, amely hatalmas változást hozhat – ez pedig a bambusz. Ez a különleges fűféle az erodálódott földterület helyreállítására is képes, megköti a szén-dioxidot, emellett pedig nyersanyagforrást is biztosít, valamint fontos szerepet játszhatna az építő-, a textil-, papír- és energiaiparban is.

Kínában a bútorkészítés egyik alapja a bambusz.

Forrás: Balogh Boglárka

Bár a növény eredetileg Kínából származik, ma már nincs olyan kontinens, ahol ne élne meg, akár a Miskolc melletti Kistokajban is.

Ahogy rákanyarodik az ember a település Vörösmarty utcájára, azonnal megismeri Fekete Marcell és szülei  házát: karvastagságnyi sárga bambuszok lengedeznek a szélben.

A 22 éves Borsod-Abaúj-Zemplén megyei fiatalember egy piacvezető webáruházban dolgozik, szakterülete a SEO, Google és egyéb hirdetések, a piackutatás, ráadásul egyik reklámspotja már szerepelt a kereskedelmi televízióban is. Ahogy mondja, aktívan falja a könyveket, főképpen pénzügyi témákban, de amivel kortársai közül valóban kitűnik, az a bambuszok iránti rajongása, és az a szakértő tudás, amit felhalmozott ebben a témában.

Élénkzöld bambuszalagúton sétálunk át a 400 négyzetméteres kertben, a szélben hajladozó növények hangosan zizegnek, madarak csiripelnek a fejünk felett, a levegő pedig néhány fokokkal hűvösebbnek érződik.

„Édesapám hozta az első bambuszunkat egy áruházból húsz évvel ezelőtt egyszerű indokkal, megtetszett neki” – meséli Marci mosolyogva és megáll az egyik Viridis bambusz mellett.

„Első telkünk 800 négyzetméter volt, több mint háromszáz növényt neveltek a szüleim. Mikor elültettük a bambuszt, nem tudtuk pontosan, mi is ez a növény, milyen tulajdonságai vannak, arra pedig, ami később történt a kerttel, végképp nem számítottunk. Az ültetést követően nagyjából 4 évvel tízesével törtek elő a rakéták a földből, amelyek a nevüket a gyorsaságukról és az alakjukról kapták. Igazán akkor figyeltem fel arra, mennyire különleges növénnyel állunk szembe, amikor mindennap 30 centimétert nyúlt az összes hajtás, de azok sokkal vastagabbak voltak az eredetileg megvásárolt növénynél, ráadásul háromszor olyan magasra is nőttek. Nem hittünk a szemünknek. Akkor kezdtem el beleásni magam a bambuszok világába.”

Marci az iskola és a tanulás mellett minden magyarul fellelhető anyagot elolvasott, de hamar rájött, hogy itthon a kertészetek sem ismerik igazán a növényt és annak elképesztő tulajdonságait. Mivel angolul jó beszél, videókat, előadásokat kezdett el nézni ebben a témában, rengeteget tanult külföldi szakemberektől, mindenkit felkeresett, aki nála jártasabb volt bambusznevelésben.

A ma ismert bambuszok harminc-negyvenmillió évvel ezelőtt, jóval a dinoszauruszok kihalása után fejlődtek ki az őskori fűfélékből. Ezután a növényevő állatok fő táplálékforrásává vált, később pedig a kínai néptörténetbe is beivódott. Hétezer évvel ezelőtt már fogyasztották a növény friss hajtásait, aztán házat, szállító- és tárolóeszközöket, hangszereket, sőt, fegyvereket is készítettek belőle. A papír megjelenése előtt madzaggal összefűzött bambusz-szeletekre írtak, a növény rostos szárát pedig ruhákhoz dolgozták fel, amik a császári udvarban is rendkívül népszerűek voltak.

Sokoldalú tulajdonsága ellenére a jelentősebb bambuszkutatásra egészen 1920-ig várni kellett, amikor a növényt végre alaposabban tanulmányozták. Ma már bizonyított, hogy egy hektárnyi bambusz 60 év alatt 306 tonna szén-dioxidot is képes megkötni, kétszer annyit, mint a fenyőligetek.

Az egyik különlegesség a Phyllostachys heterosycla.

Forrás: Balogh Boglárka

Bolygónkon megközelítőleg 1200 faja található meg, Marciék 40-50 fajt nevelnek, ebből húsz darab, a helyhiány miatt, cserépben él. A legtöbb növényt Magyarországról szerezték be, sokszor cserével, de van úgy, hogy más kertjéből ők maguk ássák ki a rizómákat.

„Néhány hete történt, hogy amikor Észak-Görögországban, Sartinál jártunk, az autónkból  megpillantottunk az egyik ház kertjében egy olyan bambuszfajt, ami nálunk még nincsen. Fogtuk a baltát, és bekopogtunk. Öreg házaspár nyitott ajtót, először persze meghökkentek, főleg a balta láttán, de amikor kézzel-lábba elmagyaráztuk, hogy mi csak egy bambuszszálat ásnánk ki, szívélyesen beinvitáltak.”

A család kertje

Forrás: Balogh Boglárka

Marci szerint sajnos a legtöbben itthon még mindig félnek a bambuszoktól, a legtöbb ember fejében az él, hogy ez egy rendkívül agresszív fűfajta, amelynek terjedése megállíthatatlan, holott a növény szoliternek sem utolsó, ha nem akarunk erdőt, vagy azt, hogy kertünkben túlszaporodjon, egyszerűen gyökércsapdázni kell.

Marci egyik kedvence a zöld-sárga csíkos neonszárú bambusz, a Phyllostachys vivax Huangwenzhu Inversa.
„A friss hajtások neon színűek, mert sárgák akarnak lenni, de közben félig zöldek még, nagyon szépek. Imádom, mert ez az egyik itthoni klímánkon megélő ritka bambusz verzió, amely simán karvastagra nő. Aki egy rizómát elültet, annak a kertje belépés lesz egy teljesen más világba.

Nem csak esztétikailag szép növény, de globális szemszögből nézve igen hasznos is, a bambusszal meg lehetne óvni a bolygónkat, és ki lehetne elégíteni a fa iránti növekvő igényeket.

Képzeljük el azt az aratásra szánt telepített erdőt, amelyben elültetünk ezer fát. Várunk 20-40 évet, míg kivághatjuk, de mi marad a helyén? Semmi. Most hasonlítsuk ezt össze egy bambuszültetvénnyel! Elültetünk ezer tövet. 20 év múlva mindegyik tő egy erdőt alkot körülbelül 100+ négyzetméter/tő területen. Ha ennek a 20 százalékát kivágjuk, akkor a következő évre visszanő ez a mennyiség, tehát állandó a termés minden évben. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ez mennyi szén-dioxidot köt meg és, hogy legalább annyi felhasználási módja létezik, mint a hagyományos fának. Ha tarra vágjuk a bambusz erdőnket, az akkor is ki fog hajtani, mert ennél a növénynél a gyökérrendszer a lényeg.

Ez a fűféle fává is tud nőni, hiszen exponenciálisan nyúlnak és vastagodnak az új hajtások, ráadásul a nálunk megtermő fajai télállóak, örökzöldek és nem igényelnek semmifajta gondozást.”

Világszerte hetente csaknem 1 millió hektár erdő pusztul el az erdőirtás következtében, a bambusz sokoldalúsága a keményfák helyettesítőjeként lehetőséget kínál arra, hogy drasztikusan csökkentsük ezt a számot, és megvédjük a megmaradt erdőket.

Arról nem beszélve, hogy elnyeli a szén-dioxidot, és 35 százalékkal több oxigént bocsát ki a légkörbe, mint egy egyenértékű keményfa. A kitermelésével járó hulladék gyakorlatilag zéró, és minden alkalmazásnál helyettesítheti a fa használatát. Papír, padlóburkolat, bútor, faszén, építőanyagok és még sok más készíthető belőle. Sőt, a bambuszszálak sokkal erősebbek, mint a farostok, és sokkal kevésbé hajlamosak deformálódni a változó légköri viszonyok miatt.

Növéséhez nincs szükség műtrágyára, peszticidekre vagy gyomirtókra. Ellentétben a gyapottal, amely az egyik legintenzívebben permetezett növény a világon, és gyorsan kimeríti a talaj tápanyagait, a bambusz megköti a nitrogént, termesztése nem juttat vegyszereket a környezetbe. Fontos szerepet játszik a talajvédelemben is, ugyanis a bambusz gyökerei betakarítás után is a helyükön maradnak, így megakadályozzák az eróziót, és segítenek megőrizni a tápanyagokat a következő terméshez.