Dolgozik a James Webb-űrteleszkóp: soha nem látott részletek a Jupiterről
Óriási viharok, sarki fények, gyűrűk, holdak – mindezek egyetlen felvételen, amelyet a James Webb-űrteleszkóp július végén készített.
A Jupiterről eddig is fantasztikusan érdekes és informatív felvételek sokasága készült, akár a Földről, akár az űrből, ám a James Webb-űrteleszkóp (JWST) új szintre emeli mindezeket, és a kutatók számára eddig nem látott adatokat mutat meg az óriásbolygóról.
„Hogy őszinte legyek, egyszerűen nem vártuk, hogy ennyire jó lesz!” – mondta Imke de Pater, a Berkeley Egyetem professzora, az óriásbolygókra és azok holdjaira szakosodott csillagász. Párizsi kollégájával, Thierry Fouchet-val ő vezette a JWST első Jupiter-megfigyelő projektjét. „Elképesztő, milyen részleteket látunk a Jupiteren, a gyűrűivel, apró holdjaival, sőt, az egyik felvételen még a háttérben lévő galaxisokkal is együtt.”
A két közzétett felvételt a JWST NIRCam nevű, közeli-infravörösben dolgozó műszere rögzítette, amely három speciális szűrője révén különleges részleteket képes megmutatni. A felvételeket később az emberi szem számára látható színekre fordították le, a leghosszabb hullámhosszakat vörösben, a legrövidebbeket kékben láthatjuk. Ebben az átalakításban egy már tapasztalt és csillagászati képfeldolgozással nagy sikereket elért civil kutató, Judy Smith segítette a szakembereket.
Az első képen, amely több, a JWST által készített felvétel kompozitja, a sarki fényeket mind az északi, mind a déli pólus közelében megfigyelhetjük, ezek egy vörösebb árnyalatokat mutató szűrő jelenítette meg, ám ez a szűrő a felhőkről visszaverődő fényt is kiemelte. Egy másik szűrő, amelynek a zöldes-sárgás árnyalatokat köszönhetjük, a sarkvidékek közelében lévő magaslégköri homályt (aeroszolokat) mutatja meg e formában. (Ezek egy megjelenési formáját nem oly rég a Juno űrszonda is megörökítette, egyelőre azonban nem világos, pontosan miből is áll.) A harmadik szűrő, amelynek felvétele a kék árnyalataiként jelenik meg a képen, a fő felhőzetről, a légkör mélyebb részéről érkező fényt mutatja.
A Nagy Vörös Folt, amelyet oly jól ismerünk, és amely mellett még bolygónk is eltörpül, a képen fehérnek látszik, mivel rengeteg napfényt ver vissza. „A világos szín ez esetben a nagy légköri magasság jelzője – vagyis a foltban és az egyenlítői sávban is sok a nagy magasságú aeroszol. A számtalan fehér foltocska pedig a viharok, konvektív időjárási rendszerek nagy magasságba érő felhőtetői” – magyarázta Heidi Hammel, a JWST Naprendszer-megfigyelő projektjének kutatója. A sötét sávok pedig azokat a területeket mutatják, ahol nem sok magaslégköri felhő vagy aeroszol van.
A nagylátószögű felvételen nemcsak a Jupitert láthatjuk, hanem a vékonyka, a bolygónál nagyságrendekkel halványabb gyűrűit, valamint két apró holdját, az Adrastea és az Amalthea nevűt. A kép alsó részének égi hátterében látszó elmosott pontok a világűr távoli galaxisai. „Ez a kép összefoglalja a Jupiter rendszerére irányuló tudományos programunkat, amelyben a Jupiter dinamikáját, a gyűrűit és a holdjait figyeljük” – mondta Fouchet. A kutatók már el is kezdték elemezni a JWST gyűjtötte adatokat.
A James Webb-űrteleszkóp és a hasonló űreszközök adatai nem könnyen érthető csomagokként érkeznek haza a Földre, hanem nyers adatok formájában, amelyek a távcső detektorait érő fény erősségének információiból állnak össze. Az adatokat az Űrteleszkóp Tudományos Intézet (STScI) kutatói kalibrált adatokká dolgozzák fel, majd más kutatók a most látottakhoz hasonló képekké alakítják azokat. Emellett a mostanihoz hasonlóan civil kutatók, amatőrök is feldolgozhatják az adatokat, és, amint azt a fenti példák mutatják, igen jó eredménnyel! A NASA számos küldetése esetében segítik nagyrészt a tudomány-népszerűsítő munkát az amatőr(nek nevezett, ám profi módon dolgozó) civil kutatók. A jelen felvételeket Judy Smith munkájának köszönhetjük, aki egy bolygólégkör-kutatóval együttműködve dolgozta fel a JWST adatait, s tette igen látványos képekké azokat. Smith elmondta, hogy más csillagászati képfeldolgozáshoz képest a Jupiter külön kihívásként a forgásával is nehezíti a képfeldolgozó munkát, hisz a felvételek közt eltelt idő alatt a bolygó egyes pontjai is elmozdulnak, így ezt külön kell a fotók összeillesztésénél korrigálni.