A Föld pereme légkörünk és a holdsarló társaságában

Az Earth Observatory által bemutatott felvétel 2021. december 6-án készült Új-Zélandtól kb. 1100 kilométerre keletre. A képen a növekvő holdsarlót látjuk – bár ez innen az északi féltekéről súlyos tévedésnek tűnik, ne feledjük, a déli féltekén a C alakú Hold a dagadó és a D alakú a csökkenő. Azonban nem is ez a kép érdekessége, hanem az, amit a légkörünkből mutat!

A légkör legalsó rétege a troposzféra, ebben zajlik időjárásunk, a felvételen pirosas árnyalatokban pompázik, a levegőben lebegő aeroszoloknak (por, füst, pára) köszönhetően, amelyek a fehér fényből a kékes összetevőket kiszórják. Az időjárásunkat egyetlen vékonyka felhősáv képviseli a fotón, ezt vékony, sötétszürke rétegként látjuk, a kép jobb oldala felé kissé vastagodó a sáv. A troposzféra a talajtól 8-15 kilométeres magasságig terjed – a sarkvidékeken alacsonyabban, a trópusokon magasabban van a felső határvonala.

A troposzféra felett élénk világoskékben tündököl a sztratoszféránk, amely a legalsó légköri rétegnél jóval ritkább, de rendkívül fontos: azt talán mindannyian tudjuk, hogy itt található az ultraibolya sugárzás káros összetevőit kiszűrő ózonpajzs. A sztratoszféra 50 kilométeres magasságig tart, igen erős szelek fújnak benne. E réteg felett a jóval sötétebb kék színű réteg a mezoszféra, amelyben az éjszakai világító felhők jönnek létre, s ahol a meteorok felizzanak, hogy mi itt lenn a felszínen hullócsillagokként csodáljuk meg őket.

A különösen nagy vulkánkitörések képesek a sztratoszférába feljuttatni a vízpárát, hamut és aeroszoljaikat, sőt, egészen extrém esetben akár a mezoszférába is, ilyen volt a 2022. januári tongai kitörés, amely 58 km magasságig száguldott felfelé a légkörben. Ilyen eset volt a Pinatubo 1991-es kitörése, amellyel több 20-25 kilométeres magasságba jutott réteget is megfigyelhettek a korabeli űrhajósok az űrsikló fedélzetéről.