A Tejútrendszer is hat a földi geológiára

Nemrégiben írtunk arról, hogy a kontinensek kialakulásához hozzájárulhattak a becsapódások, most egy újabb kutatásban egy lépéssel tovább is mentek a szakemberek: a Naprendszer galaxisunkon belüli keringése rendszeres becsapódásokhoz vezethetett, s ennek a nyomait is ki lehet mutatni.

A Naprendszer legkülső, kb. 0,03-0,8 fényévre lévő távolságú régiója az Oort-felhő, amelyben milliószám keringenek a szunnyadó üstökösmagok, azonban a Naptól való nagy távolságuk miatt ez a csapat különösen érzékeny a külső gravitációs zavarokra. Ez utóbbit jelentik a közelünkben elhaladó más csillagok, amelyek ilyen esetben épp elég gravitációs zavart okoznak ahhoz, hogy az Oort-felhő egyes objektumai kilendüljenek korábbi pályájukról, s elinduljanak a Naprendszer belső régiói felé.

A Curtin Egyetem vezette kutatócsoport (amelynek tagjai részint a már említett néhány hete közzé tett kontinens-kialakulási kutatásban is részt vettek) arra jutott, hogy mintegy 170-200 millió évente ismétlődnek azok a becsapódások, amelyek közrejátszottak a földkéreg születésében, s 200 millió éves periódusok ismétlődnek a kéregképződésben is. A kutatásuk eredményét a Geology folyóiratban publikálták.

„A Naprendszer a Tejútrendszerben úgy kering, hogy 200 millió évente halad át a spirálkarjai közt” – mondta Chris Kirkland professzor, a kutatás vezetője. „Mind a Pilbara ősmasszívum, mind Grönland területéről származó ásványok izotóp-összetétele és kora alapján összefüggéseket találtunk azokkal az időszakokkal, amikor a Naprendszer a galaxisunk csillagokban gazdag részein utazott át.”

Amikor e csillagokkal teli régiókon halad át a Naprendszer, a csillagok gravitációs zavarai hatására több üstökös indult el a Föld felé és több becsapódást szenvedett el bolygónk. A becsapódások több kőzetolvadék kialakulásához vezettek bolygónk felszínén, ez pedig a kontinensek csírájaként szolgált.

A kutatás kétségbe vonta a korábbi elméletet, miszerint a földkéreg kialakulása kizárólag a Föld belső folyamatainak eredménye. „Izgalmas kapcsolatot találtunk a földi geológiai folyamatok és a Naprendszer galaxisunkban megtett útja közt” – tette hozzá a professzor. „Az, hogy össze tudjuk kapcsolni a szárazföldek, vagyis az életterünket és ásványkincseink legnagyobb részét nyújtó kontinensek kialakulását a Naprendszer Tejútrendszerben megtett útjával, egészen új megvilágításba helyezi bolygónk történetét és a Világegyetemben elfoglalt helyét.”

Az Oort-felhőből érkező üstökösök becsapódása két nagyságrenddel nagyobb energiájú esemény, mint egy-egy hasonló méretű földközeli égitest becsapódásáé, így az üstökösök hatása is sokkal jelentősebb a földi geológiai folyamatokra.