Itt él a világ legnagyobb baktériuma

Az Earth Observatory által bemutatott, többé-kevésbé pillangóra emlékeztető alakú két legnagyobb sziget, a Basse-Terre és a Grande-Terre (alsó-föld és nagy-föld) között csupán egy kis csatorna húzódik, ám a kisebb szigeteket 10-30 kilométeres hajóúton lehet elérni. A francia megyének számító szigetek lakossága kb. 450 ezer fő. Guadeloupe felfedezője maga Kolumbusz volt, második útján érte el a szigeteket,  amelyek a 17. század közepétől francia gyarmattá váltak, ahol rabszolgákkal cukornádat termesztettek. A lakosság háromnegyedét ma is a behurcolt afrikai rabszolgák leszármazottai teszik ki. Guadeloupe különlegessége, hogy kicsiny volta ellenére még egy Nobel-díjassal is dicsekedhet: itt született és nőtt fel Saint-John Perse, avagy eredeti nevén Alexis Leger, aki 1962-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

Mint oly sok más karibi sziget, az itt húzódó kőzetlemez-határhoz köthetően ez is vulkáni eredetű. A Basse-Terre déli részén álló 1467 méter magas aktív vulkán, több más karibi vulkánhoz hasonlóan a Sufriére (kénes) nevet viseli. A sziget fővárosa közvetlenül a vulkán lábánál fekszik, ez ugyan garantálja a szép tájképet, ha az ember kinéz az ablakon, de nem biztos, hogy a legelőnyösebb, ha hosszú távú biztonságos lakhatásra vágyik az ember.

A hegy utolsó, gyengécske kitörése 1975-77-ben volt, ekkor egy kb. 400 évvel korábbi, jelentősebb kitörést követően kialakult lávadóm tetején fordultak elő freatikus robbanások. E kitörés gazdasági károkkal járt, mivel a fővárost (mintegy 70 ezer embert) a kitörés előtt megszaporodó földrengések miatt elővigyázatosságból kitelepítették, de szerencsére a hegy csak szerény köhögést produkált ahelyett a katasztrofális robbanás helyett, amelynek a lehetőségét a szakemberek előre vetítették. A vulkáni krízis pozitív hozadéka volt, hogy jóval több műszert kapott a hegy, így ma már sokkal pontosabban előrejelezhetővé vált bárminemű aktivitása. A régi lávadómra az elmúlt évszázadok néhány kis freatikus kitörése sugárirányú repedéseket rajzolt, s mivel ez egy ráncos szoknyára emlékeztette az embereket, a hegyet a köznép csak „öreg hölgy” néven emlegeti.

A két nagy sziget által közrefogott terület ad otthont annak a kiterjedt mangrovemocsarának, ahol a rekorder baktériumra nemrégiben rábukkantak. A két nagy szigetet elválasztó csatorna a Rivière Salée vagyis „sós folyó” csodálatos vizes élőhelyet is teremt, amely rengeteg madárnak ad otthont. Részben ennek köszönhetően 1989-től nemzeti parki védettséget élvez a terület, amelynek endemikus madárfaja a vöröses mellű, fekete tollazatú harkályféle, a guadeloupe-i küllő (lásd az alábbi videóban).

A Guadeloupe-i Nemzeti Park 173 négyzetkilométer területű, ehhez még a Grand Cul-de-Sac-i Természeti Rezervátum védett tengeri területe is csatlakozik, a két védett régió közösen az UNESCO által is elismert Guadeloupe szigetcsoport Bioszféra Rezervátummá áll össze.

A sziget hírnevét, a 2009-ben felfedezett, és 2022-ben tudományos vizsgálatot követően leírt óriásbaktérium öregbíti. A Thiomargarita magnifica nevű baktérium akár egy centis hosszat is elér, vagyis kényelmesen látható szabad szemmel. Mintegy 5000-szer nagyobb az átlagos baktériumoknál. A fajt a sziget mangrovemocsarai rejtik, s különlegességei közé tartozik, hogy energiáját kémiai úton, kén segítségével nyeri ki a mangrove alatti, kénben gazdag üledékből.