Aszfaltolvasztó a föld hője a Yellowstone-ban

A Yellowstone Vulkáni Obszervatórium (YVO) vezető kutatója, Michael Poland geofizikus mutatta be az Amerikai Geológiai Szolgálat cikkén át a nemzeti park olvadó aszfaltútjainak helyzetét, a témafelvetést az adta, hogy az utakon tapasztalt olvadást a szupervulkáni kitörésekre is képes Yellowstone közelgő kitörése előjeleként aposztrofálták a médiában. Az obszervatórium szakembereinek idejéből igen sokat vesz el a hasonló, rendszeresen felbukkanó rémhírek áradatának cáfolata, a közlemények kiadása, amelyekben még azt is részletezik, mit miként értelmeztek tévesen a médiában. Az efféle rémhírek közé kerül be újra és újra, kitartóan, az aszfalt olvadásának esete is, holott ez sem új keletű dolog, gyakorlatilag azóta fennálló probléma, hogy sok évtizeddel ezelőtt aszfaltozott út került a forró talajú területre.

A jól ismert és az útépítők, tervezők számára extra kihívást jelentő jelenséget 2014-ben kapta fel a média, amikor egy útszakaszt le kellett zárni néhány napra a javítások idejére: a Firehole Lake Drive nevű néhány kilométeres körúttal számos forró vizes látványosságot végiglátogathatnak az érdeklődők.

2014. július 10-től 14-ig le kellett zárni az utat, mert a szokásosnál kissé melegebb altalaj és a nyári meleg együttes hatására felhólyagosodott aszfalt (a videóban látható, hogy mennyire közel is vezet ez az út a gejzírekhez). E kétirányú hőhatás miatt az aszfaltburkolat könnyen meglágyul (ezt mi is jól ismerjük a nyári utakról), gyakorlatilag sűrűn folyóssá válik, hullámok és kátyúk alakulhatnak ki a felszínén. Egy-egy jármű áthaladása után az útfelületen jelentős károk keletkezhetnek – ez pedig a később erre haladó járművekben tehet kárt. Ilyesmi azonban nemcsak a Yellowstone-ban történik, hanem bárhol, például 2012-ben Washington D.C. repterén ragadt a kifutópályán, a nyári hőségben megolvadt aszfaltban, egy repülőgép.

A Yellowstone területén nem a már említett Firehole Lake Drive az egyetlen útvonal, amely szenved e problémától, például az Old Faithful gejzír közelében vezető út is hosszú évek óta ugyanilyen módon érintett. A Beryl Spring közeli út egy szakaszát teljesen át kellett tervezni és építeni, e helyen igen kevés lehetőség van az út áthelyezésére, mivel a forró vizű forrás az egyik oldalon határolja le, a Gibbon-folyó szűk völgye pedig a másikon. E szakasz inspirálta azokat az újszerű megoldásokat, amelyekkel a park fenntartói az utakat, a pallókból készült gyalogutakat készítették. Ez utóbbiakat úgy építették ki, hogy előzetesen alapos mérésekkel kiválasztották azokat a helyeket, ahol a legalacsonyabb a talaj hőmérséklete, néhány fok különbség is számít ugyanis.

Az építkezéseken a geológusok és az építők közösen dolgozzák ki az optimális útvonalak helyét. Így sem örökké tart a kijelölt út, hiszen a felszín alatti víz áramlása változik, s a korábban megfelelő útvonalak túl forróvá válhatnak. Egy, a Norris Geyser Basin nevű területen átvivő gyalogos pallókból álló utat át kellett helyezni, mivel az út tartóoszlopai faszénné kezdtek alakulni, de szerencsére alig egy méterrel elég volt odébb rakni az utat. Ezek az okok talán azt is segítenek megérteni, miért is fontos, hogy csak a kijelölt utakon járjanak a látogatók (e szabály ellenére sincs olyan év, amikor ne végződne tragédiával egy-egy a kiépített utakat elhagyó séta).

Létfontosságú eszköz a hőkamera a park fenntartói számára. Ezt használják az utak építése előtti felmérésekben, ám így sem minden esetben megoldható a „hideg” útvonalak kijelölése, pont a már említett Beryl Spring menti útnál más módszert kellett alkalmazni: szigetelőhabbal dúsították az út alapozását. Hasonló kihívások állnak a kültéri illemhelyek építői előtt is, hisz senki se szeretné pirosra süttetni az alfelét, miközben szólítja a természet. Az infrastruktúrától távoli pontokon a pottyantós budik építése előtt fúrásokkal kell megkeresni azokat a pontokat, ahol a talajhő elég alacsony (25 Celsius-fok alatti hőmérsékletű) a budi alatti gödrök bemélyítéséhez, de néha még így is elölről kell kezdeni a munkát, mert csak a gödör ásása közben derül ki, hogy mégis túl meleg.

A Yellowstone Nemzeti Park évi 4 millió látogatója talpa alatt tehát tényleg forró a talaj, és csak a geológusok, építőmérnökök ügyességén múlik, hogy mégis ilyen sokan élvezhetik a különleges vulkáni táj csodáit.