Rekord alacsony a Nagy Sóstó vízszintje

A Nagy Sóstó az USA Utah államának jól ismert, lefolyástalan, sós állóvize, amely igen sekély, így érzékeny a kiszáradásra. A 2022-es év aszályos, hőhullámos időjárása e tavat sem kímélte meg, több métert apadt az eleve csak átlag 5 méter mély tó vízszintje. Ez nemcsak egy esztendő időjárásának eredménye, hanem hosszú évek óta tartó trend része, amelyben közrejátszik az is, hogy a tóba jutó folyóvízből az egyre növekvő népesség (1982-ben Salt Lake City 700 ezres volt, mára 1,2 milliós lett) egyre többet használ el.

Ennek következtében a tavat tápláló folyók kevesebbel járulhatnak hozzá a Nagy Sóstó vízszintjéhez. Egy felmérés szerint 1850-től kezdődően 39 százalékkal csökkent a tavat tápláló folyók hozama. További probléma a klímaváltozás kapcsán az is, hogy a csapadék kisebb hányada hullik hóként, ezzel pedig a víz érkezésének időzítése változik, számolt be a Science.

A vízszint egy sekély sós tó esetében befolyásolja a sókoncentrációt is, az pedig a tóban élő egysejtű és többsejtű organizmusok életét. Az USA Geológiai Szolgálata már a nyár közepén jelezte, hogy a tó szintje alulmúlta a történelmi legalacsonyabb értéket, s azóta tovább csökkent a víz mennyisége. A sótartalom ezzel párhuzamosan elérte a 18 százalékot, s ezzel túllépett azon a határon, ahol a mikroorganizmusok is elpusztulnak. A kutatók attól tartanak, hogy a milliónyi vándormadárnak élelemet biztosító helyszínen ökológiai összeomlás készül.

A Nagy Sóstó gyakorlatilag nem egy, hanem két tó – 1959 óta a tavon keresztül vezető vasút északi és déli részre választja szét, s ennek hatására átalakult a tó is. Míg a déli részét 3 folyóból érkező víz táplálja, itt a sótartalom 14 százalékos volt, az északiba pedig alig csordogál némi víz, ezért ennek sótartalma 32 százalékos. Ez utóbbi kizárja a mikroorganizmusok létét.

A kevésbé sós (ám sótartalma még így is többszöröse a világtengerek 3,5 százalékos sótartalmának) déli részen igen gazdag élővilág található, ez a fotoszintetizáló egysejtűeken alapul. A mikrobákat a sós vízhez alkalmazkodott tócsarákocskák és vízilegyek fogyasztják, amelyek miatt pedig a madarak érkeznek ide nagy tömegben. Egyetlen feketenyakú vöcsöknek (Podiceps nigricollis) naponta 28 ezer sós vízi tócsarákot kell elfogyasztania a puszta életben maradáshoz!

A tó kiszáradása nyomán eltűnt a vízborítás azokról, a mikrobialitnak nevezett képződményekről, amelyek a tó mikrobatömegének otthonát adták, s ezzel a milliónyi madarat ellátó táplálkozási lánc alapját képezik. A magas sótartalom pedig a még víz alatt lévőket is veszélyezteti – a laboratóriumi tesztek alapján a cianobaktériumok 17 százalékos sótartalomnál elkezdenek elpusztulni.

A vízilegyek is ezekhez a mikrobialitokhoz kötődnek: a légy a vízfelszínre helyezi a petéit, a kikelő lárva pedig lemerül a mikrobatömegbe táplálkozni. E legyek elképesztő tömege is a madarakat táplálja – de vajon meddig?

Bár az évek óta fenyegető összeomlással eddig nem nagyon törődtek, a rekord alacsony vízszint hatására talán megindult valami: az állam kormányzója nagyobb összeget különített el a víz infrastruktúra átalakítására, amelynek hatására a tóba több víz folyhat majd a jövőben.