A futóáramlat hullámzása és a klíma

A futóáramlat (idegen nevén jet stream) határozza meg, hogy miféle légtömegek érvényesülhetnek egy adott régió időjárásában, befolyásolja a ciklonok pályáját. Bolygónkon nyugatról keletre halad a futóáramlat, a folyamatosan kanyargó, hullámzó légfolyóban igen erősek a szelek (a repülőgépek esetében iránytól függően gyorsítják vagy lassítják annak útját). Két futóáramlatunk van, a poláris és a szubtrópusi, ezek azonban mindkét féltekén előfordulnak. Létrejöttét a napsugárzásnak köszönhetően kialakuló bolygószintű légkörzési rendszer, valamint a Coriolis-erő segítik elő.

A poláris futóáramlat 8-12 km magasban, a szubtrópusi pedig 10-15 km magasban fut, ezek a számok a troposzféra felső határát is jelzik az adott régióban. E szelek ugyan nagy magasságban járnak, ám erősen befolyásolják a felszínközeli légrétegek viselkedését is. Az USA és Kanada földrajzi okokból (az északról érkező légtömeg előttnincs akadályt jelentő hegylánc) egész egyszerűen reagál erre, a sarkvidéki hideg légtömegek útját is jelző poláris futóáramlat mélyen behatolhat a kontinens belsejébe, ahol hozzájárul az extrém időjárási jelenségekhez. A szubtrópusi futóáramlat hasonlóan befolyásolja az időjárást, ám ellentétes irányban, így például az 1930-as évek hírhedt szárazságához is köze volt az északra nyúló szubtrópusi jet streamnek.

Az erősen behullámzó futóáramlat több extrém időjárást eredményez (nemcsak az USA-ban). Egy újonnan, a PNAS folyóiratban közzé tett kutatás eredménye szerint ez a nagyobb mértékű behullámzás a klímaváltozáshoz köthető.

Egy koreai-svéd kutatócsoport modellszámításokat végzett azért, hogy kiderítsék, minek köszönhető, hogy egyre erőteljesebbek a futóáramlat hullámzásai. A nagyobb behullámzás azzal jár, hogy egyes területek időjárása nedvesebbé, vagy épp szárazabbá vált, megnőtt mind a meleg légtömegek betörésének, mind a hideg leszakadásoknak a száma. Ennek köszönhetőek a mérsékelt övben az extrém aszályok, vagy épp az olyan extrém csapadékok, amelyek a 2021-es nyugat- és közép-európai áradásokat okozták.

A kutatók arra gyanakodtak, hogy e jelenség mögött a nem egyforma mértékű felmelegedés állhat, ma már jól ismert, hogy a sarkvidékek hőmérséklete a globális átlagnál jóval gyorsabban emelkedik, s ennek hatására a légkör magasabb rétegeiben lényegi változások állnak be.

Az északi félteke változásainak modellezéséhez a légáramlatok korábbi időszakokban tapasztalt adataiból indultak ki, majd ehhez hozzáadták a felmelegedés okozta különbséget, különös tekintettel a közepes szélességek és a sarkvidékek melegedésének eltéréseire.
A szimulációk azt mutatták, amit a kutatók sejtettek: a melegedéssel a légáramlás lelassul, ennek következtében a futóáramlat nagyobb, élesebb hullámokat vetett (akárcsak egy alföldre érve lelassuló folyó), és nemcsak nagyobbakká, de számukban is gyakoribbakká váltak e hullámok. Ez pedig igazolja, hogy a szélsőséges időjárási események számának növekedéséért – legalább részben – a futóáramlat klímaváltozás miatti átalakulása felel. A nyári időszakban, amikor eleve gyengébbek a nyugatias áramlások az északi féltekén, ez még további szélsőségekhez vezet majd.