Még mindig látszik a tongai vulkánkitörés nyoma a légkörben

A Nemzetközi Űrállomás külsején felszerelt műszer, a SAGE III feladata a földi légkör magasabb rétegeiben lévő aeroszolok mennyiségének mérése, ezzel biztosítva a hosszú távú műholdas megfigyelések sorozatának folyamatosságát. A műszer  mérése alapján a Hunga Tonga-Hunga Ha’apai januári kitörésekor a légkörbe, egészen pontosan a sztratoszférába jutott aeroszolok még mindig ott láthatóak. A hasonló nagyságú, nagy magasságba jutó kitörések nyomai hosszú hónapokig, de néha évekig is fennmaradnak, s csak igen lassan ülepednek ki légkörünkből. Ugyanígy a sztratoszférában maradt az a vízpára is, amelyet szintén a kitörés juttatott fel. Ez a víz és aeroszol nemcsak az ózonpajzsunkat roncsolhatja, hanem a klímánkra is hatással lehet, mivel a víz üvegházgáz. A víz által okozott felmelegedés ellensúlyozza azt a hűtő hatást, amelyet a sztratoszférába jutott aeroszolok árnyékolása révén nyertünk.

A NASA klímakutató műszerparkjának részeként a Nemzetközi Űrállomáson üzemelő SAGE a tongai kitörést követően 42-44 kilométeres magasságban erőteljes növekedést mért mind az aeroszolok, mind a vízpára esetében, ezen anyagok igencsak koncentrált, sűrű rétegei jelentek meg a sztratoszférában. A műszer a rá következő hónapok során is észlelte ezeket a légköri rétegeket a tongai régióban és világszerte. A SAGE III műszer és elődeinek mérései, 1985-ig visszamenőleg, a legnagyobbnál is 3-4-szer többet mutattak a tongai kitörés után.

A SAGE méréseiből érkező adatokkal a klímakutatók azokat a modellszámításokat pontosítják, amelyek például a vulkánkitörések, vagy épp a hatalmas erdőtüzek nyomán a sztratoszférába kerülő anyagok hatását jelzik. Jelenleg 1979-2021 közti adatsorok elérhetőek a világ tudósai számára.

„A sztratoszféra aeroszoljainak folyamatos mérési adatai azért fontosak, mert ezek igen nagy szerepet játszanak légkörünk sugárzási és kémiai egyensúlyában” – mondta Mahesh Kovilakam, a NASA Langley kutatóközpontjában dolgozó szakember, a SAGE küldetés egyik tudósa.