Lemezhatár a Földközi-tenger nyugati részén

A spanyol tengerparton nyaralók számára nem a legjobb hír annak a kutatásnak az eredménye, amelyet a Nature Communications folyóiratban közöltek spanyol földtani és tengerekutató szakemberek. A geológiai átrendeződés legnagyobb, műszeresen mért földrengése egy 6,4-es erősségű marokkói, tenger alatti rengés volt 2016-ban, amelynek ugyan viszonylag mérsékelt károk voltak az eredményei, ám a vizsgálatok szerint ennél súlyosabb következményűre is sor kerülhet. Ilyenek a történelmi időkben is előfordultak, ám utólag igencsak nehéz volna ezeket geológiailag tanulmányozni.

A kutatás során pontosították a szakemberek az afrikai-eurázsiai kontinensek közti lemezhatár elhelyezkedését, az itt lévő összetett törésrendszereket, és elemezték, milyen elmozdulásokra lehet képes e régió. Az Alborán-tenger területének geológiai felépítését ugyan már évtizedekkel ezelőtt vizsgálták, ám eddig nem voltak túl részletesek a felmérések adatai, most viszont modern technológia és újabb mérések segítségével pontosítottak azokon.

Kiderült, hogy az Alborán-tenger alatt jelentős aktív törésvonalak húzódnak, s az is, hogy pontosan hol. A törésekről 3D modelleket készítettek a kutatók, amellyel a törés menti elmozdulásokat lehet vizsgálni.

Egy másik tanulmányban, amelyet a Marine Geology szakfolyóiratban publikáltak, a kutatók azt is kiszámították, hogy pontosan miféle cunamiveszély leselkedik a régióra. Ebben a kutatók a friss felmérésekből megismert törések menti lehetséges elmozdulásokat modellezték. Mivel nem minden földrengés képes cunamit generálni, fontos volt azonosítani azokat a helyszíneket, ahol olyan jellegű elmozdulással jár egy földrengés, amely már kellően kilendítheti a tengervizet.
Feltárult például az, hogy nem azok a helyszínek lehetnek a legnagyobb, cunamit létrehozó rengések kipattanásának pontjai, amelyre a korábbi, kevésbé pontos adatok alapján számítottak. Ez alapján pedig az esetleges cunamik is másutt csaphatnak le, eltérő nagysággal a korábbi számításokhoz képest.

Egy példaként 7,7-es erősséggel modellezett földrengés alapján elsősorban Marokkó északi és Spanyolország déli partvidékén áll fenn a cunamiveszély. Míg Marokkóban legalább 2,5 méter magas hullámmal járhat, addig Almería vagy épp Malaga partjain 3 méteres hullám is pusztíthat. A rengés kipattanásától számítva 10-20 perc lehet a hullám beérkezéséig, ami meglehetősen rövid idő. (A 7,7-es erősségű rengés ugyan soknak tűnhet, ám a történelmi adatok szerint volt itt már hasonló erősségű is az elmúlt évszázadokban, így egyáltalán nem túlzóak ezek a számok.)

Bár kevésbé ismert, de a régióban több történelmi cunamit is feljegyeztek, amelyekről ugyan utólag nem lehet kideríteni, hogy milyen rengéshez köthetőek, ám például egyes források alapján 1680-ban egy nagy erejű földrengés kapcsán volt egy 5 méteres hullámmal járó, amely a spanyolországi Malagában és Marokkó északi részén is a partokra csapott. E történelmi esemény óta azonban a régió népessége igencsak megnövekedett.

Korábban a kevés és pontatlan adat miatt nem nagyon voltak elképzeléseink arról, hogy ez a régió ilyen nagy és pusztító hatásokkal járó rengésekre is képes.