Új számítások a Vredefort-kráter létrejöttéről

Az eddigi elméletek alapján a Vredefort-krátert létrehozó kisbolygó valahol a mai Johannesburg környékén, 15 kilométer per másodperc sebességgel csapódott be a Földbe, és mintegy 15 kilométeres átmérőjű lehetett. Az így kialakult kráter a modellezés szerint 172 kilométer átmérőjű volt, ez pedig jóval kisebb, mint a mai becslések alapján született, legalább 250-280 km átmérőjű objektum.

Egy nemrégiben, a JGR Planets szakfolyóiratban közölt új kutatási eredmény szerint azonban a 15 kilométeresnél nagyobb lehetett az égitest, és a becsapódása globálisan katasztrofális hatású lehetett. A Rochesteri Egyetem híroldala ismertette a kutatójuk vezette nemzetközi csoport új eredményeit.

Mivel a becsapódás óta eltelt 2 milliárd év alatt több kilométernyi kőzetréteget gyalult le az erózió a korabeli felszínből, igen nehéz azt felmérni, hogy pontosan mekkora is lehetett az eredeti kráter. A becsapódások modellezése különböző, a kráter környezetében megismerhető geológiai jelek, átalakult kőzetek elhelyezkedésének adatai alapján készül el, ez most is így volt, ám néhány éve újabb szerkezeti felmérések készültek azonban a kráter mai arcát illetően. Ezek során olyan mélybeli kőzet-átalakulások nyomait tárták fel, amelyek az eddigieknél egyértelműbben képesek az egykori kráter határát megmutatni.

Az új adatok alapján szimulációkat végeztek a szakemberek, amelyekből arra jutottak, hogy egy, a korábban feltételezett 15 km átmérőjű kisbolygónál jóval nagyobb, 20-25 km átmérőjű csapódott be a mai Dél-Afrika területén, mégpedig 15-20 kilométer per órás sebességgel. Egy ilyen becsapódás már képes a friss adatok alapján legalább 250 kilométeres átmérőjű krátert létrehozni. Ez az új adat azt is jelenti, hogy a Vredefort kisbolygója kb. kétszer akkora volt, mint a dinók végzetéért felelős Chicxulub, így teljesen bizonyosak lehetünk abban is, hogy globális hatású volt a becsapódás.

„A Chicxulubbal ellentétben a Vredefort nem hagyott maga után tömeges kihalásra vagy kiterjedt erdőtüzekre utaló jeleket, annak ellenére, hogy a becsapódásnak jelentősebb hatása lehetett a klímára, mint a Chicxulubnak, mivel ekkor csak egysejtű létformák éltek a Földön.” – mondta Miki Nakajima adjunktus, a kutatás egyik résztvevője. A becsapódáskor felszálló por és aeroszolok hosszú időre (akár évtizedekre is) elsötétítették a bolygó egét, eleinte lehűlést okozva, majd a légköri változások később jó néhány fokos felmelegedést eredményeztek.

A számításokhoz a kutatók azt is feltérképezték, hogy pontosan milyen távolságba jutott el a becsapódáskor közvetlenül kidobódott anyag. Ez persze nem olyan egyszerű, mivel 2 milliárd év alatt meglehetősen átalakult a kontinensek elrendeződése, így például a mai Oroszország nyugati részén lévő Karélia területén talált, a Vredeforthoz kötött szferulák (kőzetüveg-szemcsék) azért nem a mai, több mint 10 ezer kilométeres távolságot tették meg, hanem „csak” kb. 2-2,5 ezret.