Szinkronban zajlottak a földi és a holdi becsapódások
Egy új kutatási eredmény azt mutatta meg, hogy a nagy földi becsapódások, mint például a Chicxulub, nem egyedül érkeztek, hanem számos kisebb becsapódás is kísérte őket.
A kínai Csang’o-5 holdjáró gyűjtötte holdkőzetminták vizsgálatából az ausztrál Curtin Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoportnak sikerült összefüggéseket találni a Földet és a Holdat érő egykori becsapódások között. A Science Advances folyóiratban közzé tett tanulmányuk azt is megállapította, hogy az egyes nagy becsapódási események nem önálló események voltak, hanem számos kisebb becsapódás is kísérte ezeket. Ez a felfedezés új megvilágításba helyezi a Naprendszer belső térségének kisbolygó-dinamikáját, beleértve a Föld felé tartó esetleges pusztító kisbolygók lehetőségét is.
A kutatócsoport azokat a holdmintákat vizsgálta, amelyeket 2020 decemberében szállított haza a Kínai Űrhivatal (CNSA) holdszondája. E kőzetek legfeljebb 2 milliárd évesek, és olyan kőzetüveg-gyöngyök, ún. szferulák voltak köztük, amelyek becsapódások során keletkeztek, ezekből 215 darabot elemeztek a szakemberek most. A mikroszkopikus szferulák időbeli eloszlása jól tükrözi a felszínt ért becsapódásokat, így jól felhasználható azok vizsgálatára.
A kutatók arra jutottak, hogy a holdi becsapódások ugyanazokban az időszakokban és ugyanolyan gyakorisággal történtek, mint a földiek, így a saját bolygónkról is sokat elárulnak. A kutatást vezető Alexander Nemchin professzor elmondta, hogy különféle elemzési és mikroszkópos technológiák útján határozták meg, melyik szferula mikor is keletkezhetett. „Kiderült, hogy egyes holdi kőzetüveg-gyöngyök kora pontosan egybeesik a legnagyobb földi becsapódási eseményekkel, köztük a Chicxulub-kráter kialakulásával is, amelyhez a dinoszauruszok kihalása köthető.”
Azt is kiderítették a kutatás során, hogy ezeket a nagy becsapódásokat feltehetően számos kisebb is kísérte (egy ilyenről nemrég mi is beszámoltunk, pont a már említett 66 millió évvel ezelőtti eseményhez kötődően). Ha ez igaznak bizonyul, akkor arra kapunk lehetőséget, hogy a holdi becsapódások kora és eloszlása alapján a földiekre is következtessünk. A földi becsapódások elsöprő többségét a geológiai és eróziós folyamatok elég hamar eltüntetik, így nagyon hiányos a saját bolygónk e múltbéli eseményeiről alkotott képünk.