Három tó, három szín

A Nagy-hasadékvölgy területén hatalmas tavak sorakoztak egykor, amikor a klíma a mainál nedvesebb volt Kelet-Afrikában. E tavak egyike volt a Galla-tó, amelynek mára csak kisebb maradványait láthatjuk, közülük hármat három színben, az Earth Observatory felvételén. A csapadékviszonyok kb. 10 ezer éve kezdtek átalakulni, s ugyanekkor olyan tektonikai mozgások is történtek, amelyek hatására a terület kissé kiemelkedett, a tavat tápláló folyók irányt váltottak, így az óriás állóvíz összezsugorodott, feldarabolódott. Nagyjából 2000 éve a Galla-tó olyan kicsivé vált, hogy három kisebb állóvíz maradt csak belőle: a Shala-, az Abijata- és a Langano-tó, 2022. március 29-én pedig a Landsat-8 készített róluk felvételt. Annak ellenére, hogy közös az eredetük, e három tó az elkülönülésüket követően eltérő fejlődési utat járt be, és mára különböznek a külsejükben és kémiai összetételükben is.

A felvételen sötétkék Shala-tó, amely a legnagyobb és legmélyebb is a három közül, egy 3,5 millió éves vulkáni kaldera maradványaiban vert tanyát. Ennek köszönhetően a tóban és a közelében hévforrások és fumarolák is találhatóak, s a tó vize szokatlanul meleg, sós, és foszfátokban gazdag. A víz nemcsak sós, de a kémhatása is lúgos, és más hasonló vizű tavakhoz hasonlóan ez igencsak nyüzsgő életet jelent. Hatalmas mennyiségű mikrobát, apró rákocskákat, és flamingók hadait tartja el a különleges tó.

A sárgásbarna Langano-tó édes vizű, a beömlő patakok és folyók táplálják, ennek köszönheti a színét is, mivel a beérkező víz a környező hegyekből rengeteg vöröses színű hordalékot is hoz magával. Igen népszerű fürdőhely, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy nem lakik benne a nem egyszer halálos bilharziát okozó métely, mivel a köztigazda csiga sem él a tóban.

A zöld árnyalatban pompázó Abijata-tó a legsekélyebb vizű, maximális vízmélysége 14 méter, s egyúttal a leginkább változékony is (lásd az animáción lentebb), smaragdzöld színét a benne élő fitoplanktonnak köszönheti. Ez a tó is lúgos, és a partján szintén találhatóak hévforrások.

A Landsat műholdcsalád megfigyelései alapján az elmúlt évtizedekben jelentősen zsugorodott, egyes számítások szerint az 1970-es évek óta területének harmadát elveszítette. Ennek okai közé tartozhat a vízhasználat változása, a növekvő párolgás, és a tó környezetében bekövetkezett földhasználat változása is. Emellett a tavon létesült mosószóda-üzem is hozzájárulhat a csökkenéshez.

A Shala- és az Abijata-tó egy 887 négyzetkilométeres nemzeti park részét képezi, a turisták számára a madárvilág (mintegy 300 faj honos itt) és a hévforrások jelentik a terület fő vonzerejét.