A csökkenés ellenére is nagy az antarktiszi ózonlyuk

A 2022-es maximumát már október elején elérte a déli sarkvidék feletti ózonlyuk, és bár csökkenő tendenciát mutat, még mindig nagy a kiterjedése.

Az ózonlyuk méretébe a természetes folyamatok is beleszólnak, így az időjárási tendenciák, vagy épp a jelentős vulkánkitörések befolyásolják, mekkora is egy adott évben a legnagyobb kiterjedése. Idén januárban a déli féltekén, vagyis az ózonlyuk szempontjából fontos helyen hatalmas vulkánkitörés volt, amelynek anyaga a sztratoszférába jutott, és ma már tudjuk, hogy e kitörések is csökkentik az ózon mennyiségét. (Azért továbbra sem a vulkánokra kell ujjal mutogatni, az ózonlyuk emberi felelősségbe tartozó jelenség.)
Az idei legnagyobb kiterjedését október 5-én érte el az ózonlyuk, a szakemberek szerint a szokásosnál alacsonyabb sztratoszféra-hőmérséklet hatására, számolt be a Phys.org. „A hosszú távú trend javulást mutat, az idei év azonban rosszabb, mivel hidegebb volt az átlagnál. Azonban minden adat azt jelzi, hogy gyógyul az ózonlyuk” – mondta Paul Newman, a NASA Goddard Űrközpontja vezető munkatársa, aki az ózonszint változását vizsgálja.
Emellett, amint azt Susan Solomon, az MIT szakembere elmondta, felesleges és hibás csak az októberi maximum kiterjedést figyelni. Később kezd csökkenni, és hosszasabb időszakban csökken az ózonréteg, míg eléri a maximális méretét, ám a lyukak sekélyebbek szeptemberben, és az ózonréteg gyógyulása szempontjából ez a hónap a lényeges, nem pedig az október, magyarázta a kutató.
A légkörben lévő, a 25 éve aláírt Montreali Egyezmény előtt kibocsátott ózonromboló vegyületek csak lassan ürülnek ki, és amikor elég hideggé válik a sztratoszféra, olyan körülmények jönnek létre, amelyek kedveznek e vegyületek aktivitásának. A nagy hidegben kialakuló sarki sztratoszférikus felhők (PSC) speciális típusa hozható összefüggésbe ezzel az aktivitással, és minél hidegebb van, annál nagyobb, több ilyen felhő jön létre. A szakemberek véleménye szerint a klímaváltozás is hatással van e légköri régióra, míg idelenn melegedik a légkör, a nagy magasságban kissé hűl. Számos szakember aggódik amiatt, hogy a klímaváltozás túlzottan is lelassíthatja az ózonlyuk gyógyulását.
A helyzet csak lassan képes javulni, mivel a legfőbb ózonromboló vegyület, a CFC11 évtizedeken át a légkörben marad. A klórvegyületek összességükben már mintegy 30 százalékkal csökkentek a 20 évvel ezelőtti csúcshoz képest. Ha a mostani hőmérsékletek a 2000-es években alakultak volna ki, sokkalta nagyobb ózonlyuk jött volna létre a hatásukra, mint a mostani. Az idei azonban már a harmadik év egyhuzamban, amikor 24,8 millió négyzetkilométeresnél nagyobb az ózonlyuk kiterjedése, ez a különös sorozat pedig külön figyelmet és vizsgálatot is érdemel. Azonban Ben Toon, a Coloradói Egyetem szakembere szerint valószínű, hogy a 2020-as hatalmas ausztrál erdőtüzek, illetve az idei tongai vulkánkitörés lehetnek a háttérben, legalább részben.
Emellett, amint azt a Copernicus Légkörmegfigyelő Szolgálata (CAMS) szakemberei megjegyezték, ehhez a sztratoszféra légköri áramlása is hozzájárult, az antarktiszi poláris örvény különösen erős volt az elmúlt két évben, és úgy tűnik, idén is az. Ez az örvény a sztratoszféra „ciklonja”, amely, főként ha erős, igencsak jól konzerválja a benne lévő hideg levegőt, az pedig kedvez az ózon lebomlásának. Az ózon idei alakulásáról készült, s a fentebb látható 3D animáción magunk is megfigyelhetjük ezt az örvénylést.