A kazah sztyeppe színes tavai
Sók és baktériumok teszik változatossá a sztyeppén található kisebb-nagyobb tavak színvilágát.
A Kaszpi-tótól (Kaszpi-tengertől) 300 kilométerrel északra, az Ural és a Volga folyók közt nagyjából félúton található az a tóvidék, amelynek a Nemzetközi Űrállomásról készült fotóját az Earth Observatory tette közzé. A tavak legnagyobbika a lefolyástalan Aralszor-tó, amely élénk vörös színével tűnik ki. Az Asiozek-folyó vizének maradványai a sztyeppe, Kaszpi-mélyföldre vezető száraz lapályán, a Ryn-sivatag (kazak nevén Narin-kumi) peremén található tavak. A tavak maguk is már mélyföldnek számító területen vannak, bár itt még csupán pár méterrel van a térszín a tengerszint alatt (a Kaszpi-tenger 27 méterrel van lejjebb).
A piros Aralszor-tó kb. 15 kilométernyi átmérőjű, a tőle északra található Zsalnak-tó sötétzöldes, kissé barnás színével és csikóhalra emlékeztető alakjával tűnik ki a számos apró állóvíz közül. A felvétel bal alsó sarkában egy kisebb dűnemező sárgás foltja is látható – gyakoriak a sós tavak közelében e vidéken a hasonló dűnemezők. A Kaszpi-tenger és a Kaszpi-mélyföld a Paratethys maradványa, a különbség annyi, hogy a mélyföld, hazánknál több mint kétszer nagyobb régióját már régóta nem fedi víz. A terület lakói jórészt állattenyésztő csoportok, apró településeik százait szinte észre se vesszük az űrfelvételen vagy a térképeken.
A tavak sorsát a párolgás határozza meg, ennek köszönhetően változik azok vizének sótartalma, emellett a vízhőmérsékletek is eltérnek, és így különböző sótűrő élőlények élnek meg az egyes tavakban. A színvilág részben nekik köszönhető, a mikrobák által megadott alapszínt a tavak mélyebb vagy sekélyebb vize pedig élénkebbé, vagy épp halványabbá teheti. A világos, ragyogó fehér területek a tavak partján kirakódott sóknak köszönhetőek. A világ hasonlóan színes sós tavaiban is a mikrobák festik meg a vizet, a vörös a legtöbb esetben a magasabb sótartalommal és az ezt tűrő mikrobákkal hozható összefüggésbe. A tavakat körbefogó sólapályokon a sókéreg minimum 30 centis vastagságú.
A bemutatott felvételt 2022. június 22-én készítette a Nemzetközi Űrállomás egyik űrhajósa.