A klímaváltozással több szivárványt is kapunk
Míg az északi félteke mérsékelt övi régióiban gyakoribbá, addig a trópusokon ritkábbá válnak majd a szivárványok.
A Hawaii Egyetem (Mānoa) szakemberei számoltak be arról az új eredményről, amely szerint 2100-ra mintegy 4-5 százalékkal többször láthatunk szivárványt, mint ma. Mivel a jelenlegi hó helyett többször várható eső, különösen a magasabb szélességeken és a nagyobb tengerszint feletti magasságokban élők élvezhetik többször majd ezt az égi jelenséget, amelynek számos nép számára kulturális jelentősége is van. Azon helyszíneken, ahol csökken a csapadék mennyisége, mint például a Mediterráneumban, a szivárványos napok száma is csökkenni fog.
A szivárvány kialakulásához esőre és napfényre van szükség, ám emellett az is fontos, hogy milyen magasan jár az égen a Nap: csak akkor lehet szivárvány, ha 42 foknál alacsonyabban látjuk a Napot. A világ egyes helyszínein a helyi időjárási viszonyoknak köszönhetően igen gyakoriak a szivárványok, a kutatást nem véletlenül végezték a Hawaii Egyetem szakemberei, a szigeteken naponta többször is kialakulhat ez a jelenség.
„Amikor Hawaiin éltem, ezek a rövid ideig látható, ám gyönyörű szivárványok az életem részévé váltak, és nagyon hálás voltam értük” – mondta Kimberley Carlson, a kutatás vezetője, aki ma már a New York Egyetemen dolgozik. „Kíváncsi voltam, vajon a klímaváltozás miként hat a szivárványok megfigyelhetőségére.”
Gyakran vizsgálják azt, hogy a klímával miként alakul majd az emberek egészsége, megélhetése, például a hőhullámok gyakoriságán át, azt azonban nem nagyon kutatta senki, hogy a környezetünk esztétikai értékeivel, mint a szivárványokkal mi lesz. Ahhoz, hogy kicsit többet lássanak a kutatók, azt mérték fel, hogy világszerte hol és mennyi szivárványfotót töltenek fel az emberek egy fotómegosztó oldalra. Sok tízezer felvételt néztek át, amelyet „szivárvány” címkével láttak el a feltöltők, és amennyiben valóban szivárvány volt rajtuk (nem például szivárványos pisztráng vagy épp valami színpompás étel), felkerült a térképükre. Ezt követően egy modellt betanítottak arra, hogy a szivárványok elhelyezkedése, a csapadékadatok, felhőfedettség, a Nap magasságának adatai alapján egyrészt számolja ki a jelenlegi gyakoriságot egy-egy földrajzi helyre, másrészt vetítse előre a klímaváltozás kapcsán várható jövőbeli előfordulást is.
A modellből beigazolódott az, amit a hawaiiak tapasztalatból is tudtak: a szigeteken gyakoribbak a szivárványok. Ennek az az egyszerű oka, hogy sok szigeten a tengerparti áramlási viszonyok hatására megemelkedő légtömegek helyi záporok kialakulását eredményezik, miközben a környéken süt a nap – vagyis ideális a helyzet a szivárványokhoz. Hawaii-t ma már a világ szivárványközpontjaként is ismerhetjük, és a szigeten még egy olyan mobilapplikáció is van, amely segít a szivárványok megfigyelésében (az ingyenes app egyelőre a Csendes-óceáni szigetekre és a USA nyugati részére működik csak sajnos, de tervezik, hogy a világ többi részére is kiterjesztik).
A Global Environmental Change szakfolyóiratban közzé tett eredmények, bár a klímaváltozás számtalan aspektusa igencsak negatív, kivételesen olyat jelentenek, aminek kicsit örülhetünk, hisz a szivárványok szépségében gyönyörködni mindenki számára örömet jelent.