Amikor csak 17 órásak voltak a napok

Ma már jól ismert a Hold távolodása és a saját bolygónk tengelyforgása közti összefüggés – de miként alakultak ezek a dolgok a régmúltban? A kérdésre a bolygónk ciklikus változásai – a Nap körüli pályánk, a tengelyferdeségünk változása, valamint a precessziónk (lásd a lenti videón), összefoglalóan a Milanković-ciklus – segítségével kereste a választ egy nemzetközi kutatócsoport. E ciklusról és a bolygónkra kifejtett hatásáról a klímakutatás kapcsán tudhatunk, ám nemrégiben a PNAS folyóiratban közzé tett kutatási eredmények a 2,46 milliárd évvel ezelőtti Hold-Föld távolságot mutatták meg.

„Nem új ötlet a Milanković-ciklust használni a Föld-Hold rendszer titkainak feltárásához” – mondta Dr. Margriet Lantink, a kutatás vezetője az EOS földtudományi portálnak. „Azonban mostanáig csupán a geológiai közelmúltra vonatkozóan vizsgálták, amikor apró változásokra lehetett csak rábukkanni.”

A kutatók nyugat-ausztráliai sávosvasérc-kőzeteket vizsgáltak. A sávosvasérc olyan kőzet, amelyben a vasban gazdag rétegek váltakoznak az agyagban gazdagokkal, és a rétegek az aktuálus éghajlatnak megfelelően, a Milanković-ciklushoz kötötten rakódnak ki, vagyis a segítségükkel ki lehet nyomozni, miként alakult e ciklus a múltban. A ciklusokban az is nyomon követhető, hogy a Hold-Föld távolságban, árapályerőkben milyen fokozatos változások következtek be az évmilliók során. A kutatók urán-ólom kormeghatározás segítségével datálták az egyes kőzetrétegeket, és kétféle ciklikus mintázatot találtak. A hosszabb ciklus a földpálya excentritását (lásd a lenti videón) mutatta, ám a rövidebb ciklus a precesszióét s ennek segítségével azt, hogy közel 2,5 milliárd éve még nem kb. 26 ezer, hanem 11 ezer éves volt a precessziónk ciklusa.

„Jelenleg a Hold átlagos távolsága 384 300 kilométer, átlagos, mivel nem pontos körpályát, hanem ellipszist jár be a Föld körül. Abban az időben, amelyet vizsgáltunk, ennél sokkal közelebb volt, csupán 321 800 kilométeres távolságban keringett” – magyarázta Lantink. Az eredmények összhangban vannak azzal, amelyet francia csillagászok kaptak nemrégiben a Hold-Föld viszonyának modellezése során.