Ennek köszönhető a Nagy Korallzátony születése

Az UNESCO világörökségi helyszín létrejöttéről vajmi keveset tudtunk – eddig, ugyanis egy nemrégiben a Nature Geoscience folyóiratban publikált kutatási eredményben magyarázatot találtak a Nagy Korallzátony és a Fraser-sziget (őslakos nevén K’gari, a világ legnagyobb homokszigete) kialakulására.

A Utahi Állami Egyetem ismertetője szerint a nagyjából 800 ezer évvel ezelőtti tengerszint-változás járult hozzá e különös hely kialakulásához. „A kutatásunk során arra találtunk bizonyítékot, hogy K’gari és a Nagy Korallzátony kialakulása összefüggésben állt azzal a változással, ami a tengerszint emelkedésében és csökkenésében beállt a pleisztocén középső időszakában, a jelentős éghajlati átalakulások hatására” – mondta el Tammy Rittenour professzor, a kutatás egyik résztvevője.

A pleisztocén (közkeletű nevén a jégkorszak) középső szakaszában, 0,7-1,2 millió évvel ezelőtt az addig 41 ezer éves ciklusú eljegesedések és felmelegedések átváltottak 100 ezer éves ciklusúba. Ez azzal is járt, hogy a jégrétegek a korábbinál kiterjedtebbé és vastagabbá is váltak, így a tengerszint is jobban csökkent az eljegesedések idején. A közbeeső felmelegedések – interglaciálisok – során viszont hirtelen nőtt nagyot a tengerszint. Magyarul: a korábbinál jóval nagyobbak voltak a változások az eljegesedések és az integlaciálisok közt.

A kutatók tengerpartokon vett üledékfuratokon végeztek vizsgálatokat. A vizsgálatokban optikailag stimulált lumineszcencia módszerével azt mérték fel, hogy az adott üledékréteg (gyakorlatilag homok) mikor bukkant a felszínre, mikor emelkedett ki a tengerből és kapott napfényt.

„Arra jutottuk, hogy a homoksziget és a dűnéi 0,7-1,2 millió éve alakultak ki, az éghajat azon átalakuló időszakában, amikor a növekvő jégvastagság miatt erősebben változott a tengerszint. Ennek hatására az az üledék, amely korábban a kontinentális talapzaton megülepedett, ekkor kimozdult a helyéről, és elsodródott” – magyarázta Rittenour. „Azzal, hogy létrejött K’gari szigete, a homok nem tudott még északabbra áramlani a part mentén, nem jutott el a Nagy Korallzátony mai területére.” A kutatók modellezéssel is ellenőrizték: a sziget nélkül akadálytalanul áramlana a lebegő homok arra a területre, ahol a korallzátony elhelyezkedik.

A K’gari-sziget óceánba nyúló gátként védelmet biztosított, lehetővé tette azt, hogy tőle északra kristálytiszta, lebegő üledéktől mentes maradhasson a tengervíz, ez pedig elengedhetetlen a korallok növekedése számára. Ha nincs ott a sziget, akkor a továbbsodródó homok miatt nem kaptak volna elegendő fényt a korallokkal élő fotoszintetizáló algák, és nyoma se volna annak a természeti csodának, amit ma a Nagy Korallzátony néven ma ismerünk.

A kutatók valószínűsítik, hogy a partok közeli üledékviszonyokban bekövetkező átalakulás nem kizárólag Ausztrália közelében volt érezhető a jégkorban, és úgy vélik, érdemes volna más tengerpartoknál is megvizsgálni a korabeli átalakulás hatásait.