3500 éves esemény az indiánok emlékezetében

1997 decemberében egy egy területvitában úttörő módon, modern technika és szaktudás felhasználásával, egy 3500 éves indián legenda tudományos igazolásával az őslakosok javára született bírósági ítélet. Már egy évtizede húzódott a pereskedés, s ennél is régebb óta a vita, amelyben az őslakosok visszaköveteltek egyes területeket a kanadai államtól: a Gitxsan és a Wet’suwet’en indiánok Brit Columbia tartománytól próbálták visszaszerezni egy 58 ezer négyzetkilométeres, régi területük feletti rendelkezési jogokat, ám a törvény emberei semmibe vették a kérést. Az őslakosok szerették volna megakadályozni, hogy a területen kivágják az erdőket, és szerettek volna valamiféle kárpótlást kapni a tőlük elvett földekért, ezért két népcsoport közös pert indított 1987-ben a területért.

A per során számos indián tanúskodott a terület ősi tulajdonjogáról, azt kellett igazolniuk, hogy már azelőtt ott éltek, hogy 1871-ben Brit Columbia Kanada állam részévé vált volna – ezt igen jól sikerült bizonyítaniuk egy szájhagyomány útján fennmaradt ősi legendával.

A legenda arról mesél, hogy volt egy mitikus, óriási grizzly, Medeek, miután az indián gyerekek oktalanságukkal felébresztették, a mai Hazeltonhoz közeli hegyoldalon lerohant, kitépte a fákat és a szétdobálta azokat, majd beleugrott a Skeena-folyóba, és ekkor a korábban mocsaras Seeley-tó vízszintje is megemelkedett.

A tartomány középső részén a Skeena-folyó feletti hegyekben elhelyezkedő Chicago-folyócskát egy hatalmas sziklaomlás kb. 3500 évvel ezelőtt elrekesztette, emellett azt a Seeley-tavat is alaposan átalakította, amelyből e patak a vizet az alacsonyabban fekvő Skeena-folyóba vezette. A tájátalakító sziklaomlás során a növényzet is kipusztult egy sávban, vagyis gyakorlatilag pont úgy történt, ahogy a legenda mesélte – persze az indiánok természetfeletti medvével helyettesítették a prózai sziklaomlás jelenségét.

A Seeley-tó üledékének vizsgálatával, az abban előforduló vízi növények alapján igazolta a Simon Fraser Egyetem kutatója, Rolf Mathewes és egy külön vizsgálatban két kollégája, hogy a tó vízszintje 3500 éve hirtelen megemelkedett, annak köszönhetően, hogy a korábbi kifolyását, vagyis a Chicago-folyócskát eltorlaszolta az omlás. Ugyanehhez az időhöz tudták kötni a területen megtalált számos kidőlt fa pusztulásának korát azok évgyűrűi alapján. Bár a kutatók eredetileg a régió egykori földrengéseinek múltját vizsgálták a tavi üledékekben, a kutatásukkal hatalmas segítséget adtak az indiánoknak. A tudomány eszközeivel igazolták, hogy az indiánok valóban e régióban éltek már legalább 3500 éve, s ezért tarthatták meg emlékezetükben a tájban gyökeres átalakulást eredményező katasztrófát.

A bíróság így nemcsak a területvitában döntött az indiánka javára, hanem abban is, hogy ezt követően az őslakosok legendáit is figyelembe kell venni és ki kell vizsgálni a vitás eseteket.