Műanyagszálak az antarktiszi környezetben
Az „érintetlen” környezetről rég nem beszélhetünk már, egy felmérésből kiderült, hogy a Weddell-tengeren sem számít ritkaságnak a műanyag szennyeződés.
Az Oxfordi Egyetem szakembere vetette kutatócsoport akkor végzett felmérést, amikor Sir Ernest Shackleton hajója, az Endurance felkutatásán dolgoztak a Weddell-tengeren. Az út során levegő-, víz-, jég- és üledékmintákat is gyűjtöttek, vizsgáltak.
Az összes mintában találtak szintetikus, főleg poliészter szálakat, textíliákból származókat, ráadásul a legtöbbet a levegőből mutatták ki, ami azt jelenti, az antarktiszi állatvilág ezeket belélegezheti. „A szintetikus szálak a szennyező mikroműanyagok leginkább elterjedt formáját jelentik világszerte, így e probléma megoldását kell a Műanyagegyezmény tárgyalásai során központi kérdésnek tekinteni” – magyarázta Lucy Woodall professzor, aki először mutatta ki a mikroműanyagokat a mélytengeri vizekből 2014-ben.
A kutatók modellezéssel kiszámították, hogy a legtöbb szennyeződés Dél-Amerika felől érkezhet az antarktiszi régióba. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy sem a cirkumpoláris tengeráramlat, sem az ezt végigkísérő légköri front nem jelent akadályt a műanyagnak – korábban abban a reményben éltek a szakemberek, hogy ez valahogyan képes megakadályozni a műanyagok átjutását. Az óceáni áramlatok és a szelek szállítják a világ minden tájára a mikroműanyagokat, és mivel ez országokon átívelő jellegű, ezért is van szükség mielőbb az egyezményre.
A tengerjégen találták a legnagyobb mennyiségű mikroműanyagot, jóval többet, mint más mintákban. A kutatók szerint ennek oka, hogy az úszó jég a keletkezésekor szivacsként magába gyűjti a mikroműanyagokat.
A 300-500 méter mély tenger alól vett üledékminták mikroműanyagjai pedig arra utaltak, hogy az antarktiszi vizek gyűjtőhelyei e szennyező anyagnak. „A kutatásunk eredményei azt jelzik, létfontosságú, hogy világszerte csökkentsük a műanyagszennyezést” – mondta Woodall professzor. A kutatásról a Frontiers in Marine Science szakfolyóirat számolt be.
A textil eredetű szintetikus szálak mennyiségét mosási technikákkal (pl. alacsonyabb hőmérsékletű, rövidebb idejű mosással, illetve a szárítógépek használatának kerülésével) lehet csökkenteni, illetve a szintetikus textíliák helyett természetes alapanyagúak választásával. Emellett ma már léteznek a mosógépekhez való mikroszál-gyűjtők, amelyek a ruhákkal együtt mosva a letöredező szálacskák jelentős részét magukba gyűjtik, így az nem, vagy csak jóval kisebb mennyiségben kerül a vizekbe.