A tél leglátványosabb csillagképe az Orion

Jelenleg 88, a Nemzetközi Csillagászati Unió által hivatalosan elismert csillagkép van, amelyekből 36 az északi félteke égboltjáról megfigyelhető. A csillagképek pusztán az emberi fantázia szüleményei, az alakzatokat alkotó csillagoknak nincs közük egymáshoz, valójában nem tartoznak egybe, csupán mi látjuk így őket, innen, a Földről. Épp ezért nem szabad azon se csodálkozni, hogy a legtöbb valamilyen mitológiai alak, legendás lény, amelyet elődeink az égre képzeltek.

Minden kultúrának megvannak a saját csillagai és csillagképei, ezek jórészt különböznek egymástól a kultúrköröktől függően, ám vannak átfedések is, a most előtérbe kerülő Orion például majdnem ugyanígy fest a kínai csillagképek közt is, és bár majdnem ugyanazokkal a csillagokkal áll egy képpé össze, mégis egész más alak a navahó kultúrában. A sorozatunkban a hivatalos, vagyis a nyugati kultúrkör csillagképeivel ismerkedhetünk meg.

A téli időszak esti égboltján láthatjuk a görög mitológia híres vadászát, az Oriont. A magyar néphagyomány szerint Kaszáscsillag a neve, és az övének három közeli csillaga a három kaszás, a csillagkép sarkait alkotó négy csillag pedig kéverakókat jelképez. A görög mitológiában Poszeidón tengeristen fia volt Orion, aki vadászként vált ismertté, és aki a nálunk Fiastyúkként ismert, de a világ számtalan pontján Hét nővérnek tartott csillagokat üldözte nem kívánt szerelmével. Orionnak, mint minden rendes vadásznak, kutyája is van, a Nagy Kutya és a Kis Kutya csillagképek, amelyek a Nyúl és az Egyszarvú csillagképeket hajtják.

Az Orion legfényesebb csillaga a vörös szuperóriás Betelgeuse, amely méretében igazán óriási: Napunknál mintegy 750-szer nagyobb, tömegében csupán kb. a 17-szerese lehet. Az övét alkotó csillagok környezetét érdemes távcsővel is megfigyelni: itt található a Láng-köd, a híres Lófej-köd, s kissé lejjebb a Nagy Orion-köd – ez utóbbit szabad szemmel is látjuk, de szépségeit csak távcsőben mutatja meg igazán.

Az Orion ősz elején még hajnalban látszik csupán, majd november végére már az esti órákban felkel, ilyenkor kezdődik csak igazán a szezonja, ami azután egészen tavasz végéig tart. A csillagkép az égi egyenlítőn járja látszólagos égi útját, így a déli féltekén is megfigyelhető.