Az Europa lemeztektonikája eltér a Földétől
A Jupiter-hold a múltban aktív, helyi tektonikai mozgású szakaszokat élt át, ám jelenleg pihenőt tart.
A saját bolygónkon zajló lemeztektonikai folyamatok formálták azt a felszínt, amelyet ma láthatunk, és teljesen átalakították bolygónk arculatát az évmilliárdok alatt. Ehhez hasonló tektonikai mozgásokra eddig még semmilyen más égitesten se sikerült rábukkanni, és mind a marsi, mind a vénuszi tektonikának csak közvetett bizonyítékai ismertek – számolt be az EOS földtudományi hírportál. Talán a legjobb Földön kívüli példa a lemeztektonikára az Europa nevű Jupiter-hold jégkérgének viselkedése lehet.
Nemrégiben a JGR Planets szakfolyóiratban mutatta be új elképzeléseit egy amerikai kutatócsoport, a hold felszínének részleges átvizsgálásával, egy korábbi, kevésbé átfogó vizsgálat folytatásaként. A munka során meghatározták azokat a régiókat, amelyeket egy-egy tektonikus lemezként lehet értelmezni (mivel jégről van szó, kőzetlemeznek nem hívhatjuk ezeket), és felmérték, miként mozdultak el a múltban, egymáshoz képest. Ezek alapján még a tektonikai mozgások sorrendjére is vissza lehetett következtetni, s ez alapján visszavezették az egyes régiókat múltbéli helyükig.
Három olyan régióra nézve is elvégezték e modellezést a kutatók, amelyek nagy valószínűséggel otthont adhattak egykor a tektonikai mozgásoknak.
A korábbi kutatások során nem igazán sikerült a hasonló rekonstrukció, nem illettek össze a meghatározott lemezek – most sikerült rábukkanni arra, ez minek köszönhető. Kiderült, hogy a korábban egynek vélt, nagy tektonikai lemezek számos kisebb lemeztöredékből álltak, amelyek kevésbé kézenfekvő határvonalak mentén töredeztek fel.
A modellezéssel az alábbi következtetésekre jutottak a szakemberek:
- az Europa lemezei nagy felszíni területen mutattak tektonikai mozgásokat, ám a folyamat ezen belül csak kis régiókra koncentrálódott (nem az egész érintett felszín mozdult meg)
- a tektonikai mozgások időről időre bekövetkeznek, de jelenleg nem zajlik ilyesmi
- a lemezek csak 10-100 kilométer közti távolságokra vándoroltak az aktív időszakok során.
Ezek egyike se jellemző a földi lemeztektonikára, és igencsak valószínű, hogy egészen más jellegű folyamatok állhatnak e mozgások mögött, mint a saját bolygónk lemezmozgásait irányítók. Az elmélet és a modellezés pontosításához pontosabb adatokra is szükség lesz, ezeket remélhetőleg megkaphatjuk majd az Europa Clipper (NASA) és a JUICE (ESA) küldetések során.