Cunami az ősi Marson?

A Viking-1 landolásakor szanaszét szórt kövekkel teli helyszínt mutattak a felvételek, amelyeket a szonda hazaküldött, holott egy óriási vízmosásban kellett leszállnia, ez pedig ellentmondás volt. Hogy kerültek a kövek a vízmosás helyére? Egy nemrégiben, a Bolygótudományi Intézet (PSI) kutatójának vezetésével készült vizsgálati eredmény arra utal, hogy a köveket egy ősi, hatalmas cunami szórhatta el a Mars ezen részén. A Scientific Reports folyóiratban közzé tett eredmények szerint 3,4 milliárd évvel ezelőtt itt tenger hullámzott, és abba csapódott be egy nagy méretű, 3 kilométeres átmérőjű kisbolygó, amelynek hatására óriási cunami alakult ki.

A Viking-1 azzal a céllal érkezett, hogy jelenkori életnyomokat kutasson, épp ezért olyan helyszínt kerestek neki a korabeli kutatók, ahol reményeik szerint erre esélye lehetett rábukkanni. Bár akkor még távolról sem voltak a maihoz hasonló részletességű felvételeink a Mars felszínéről, ezeket földi radarmérésekkel kombinálva sikerült kiválasztani a megfelelőnek tűnő helyet, ahol a víz korábbi jelenlétét jelző felszíni formák voltak. Ennek megfelelően egy óriási vízfolyás által kivájt csatornában szállt le a szonda, ám az első felvételekből kiderült, hogy a helyszín nem egészen úgy néz ki, mint amilyennek várták: a vízmosás nyomai helyett csak rengeteg kő hevert mindenütt.

Alexis Rodriguez, a kutatás vezetője már korábban is foglalkozott e kérdéskörrel, és már évekkel ezelőtt azzal az elmélettel állt elő, hogy a Marson két óriási cunamira is sor került egykor. Az első cunami idején még melegebb volt a bolygó és sok víz borította, ám a második idejére jelentősen visszahúzódtak a tengerei, s hidegebbé is vált a Mars. A most közzé tett kutatási eredményekben az első cunami forrásául szolgáló krátert azonosíthatták a szakemberek.

A forrás a ma Pohl-kráterként ismert objektum lehetett, amely több szempontból is kivételes helyszín. Nemcsak az első cunami számítógépes modellezéssel vizsgált kiterjedése felel meg a felszínen talált nyomoknak, hanem még a második cunami árhullámában is érintett volt. Az első cunami szimulációi azt mutatták, hogy mintegy 250 méter magas, igencsak turbulens hullám volt. Azonban eltérés is volt a földi cunamikkal annyiban, hogy a becsapódás miatt kialakult rengés kiszakíthatta a tengerfenék számos darabját, s ezt is magával sodorta az áradat. A cunamihullám frontja így inkább egy sűrűn folyó törmelékáradat lehetett, mint a földi körülmények közt megismert cunami.

Ez a törmelék érte el a Viking-1 leszállóhelyét. A kutatók frissebb, nagy felbontású felvételek alapján azonosították is azokat a nyomokat, amelyeket az egykori hullám hagyott. A kutatók a Pohl-kráter peremének eróziójáról is találtak nyomokat, és úgy vélik, egy célzottan e kráterbe irányított szonda rengeteget megtudhatna az egykori körülményekről és a Mars klímájáról is.

Az, hogy valóban cunamira utalnak-e mindazok a nyomok, amelyeket most a kutatók ekként értelmeztek, szintén későbbi vizsgálatokban bizonyosodhat be. Azonban, ha a Marson kiterjedt tengerek, óceánok voltak, akkor annak is megvolt az esélye, hogy egy-egy becsapódás cunamikat okozzon.