Bika a téli égen

Ha egy tiszta téli estén felnézünk az égre – persze nem Budapest közepén – akkor jó eséllyel rávetül a tekintetünk a Bika valamely részére. A csillagkép neve Zeusz egyik „hódítását” örökíti meg: Europét bika alakját magára öltve csábította el.

Jellegzetes, nyílhegy alakú halmaza a Hyadok, amelynek egyik végét adja a csillagkép legfényesebb csillaga, a ragyogó narancsvörös óriáscsillag, az Aldebaran. E halmazról a néphit úgy tartja, ha este megjelenik az égen, itt az ősz.

A még ismertebb halmaz a Bikában a Fiastyúk, amely a Messier-katalógusban a 45-ös sorszámot kapott objektum, így M45 néven is találkozhatunk vele a szakirodalomban. Egy nemrégiben felmerült elmélet szerint e csillagcsoporthoz kötődhet az emberiség legősibb története, amely Hét nővérről szól, és valamilyen formában világszerte ismert.

A Fiastyúk a valóságban is egymás közelében lévő csillagok sokaságából áll, ezek mintegy 443 fényévre vannak tőlünk. Kékes színű, szálas szerkezetű ködösség veszi körbe, amit az igen fiatal (alig 100 millió éves) csillagok kékes fénye világít be. Míg korábban úgy vélték, hogy e ködösség a csillagok keletkezéséből maradt por, a legújabb elméletek szerint teljesen független csillagközi porfelhőről van szó, amelyet az eltérő sebességgel mozgó csillagok épp átszelnek – szerencsés korban élünk, hogy jelenleg épp egy égi helyen találhatóak, hisz ennek köszönheti különös, éteri szépségét a halmaz.

A Fiastyúk másik neve a Plejádok, amely feltehetőleg a görög plein, hajózni jelentésű szóból eredhet – a csillaghalmaz nyár eleji, hajnali első keléséhez igazodhatott a hajózási szezon a Mediterráneumban. Azt valószínűleg utólag találták ki, hogy a csillagok Pleione lányai lehetnek, ezzel összehozva a mítoszt és a gyakorlati tudást. A halmaz magyar Fiastyúk neve német eredetű, a német név tükörfordítása, így a tyúkhoz kötött hazai csillagmítoszok se lehetnek túl régiek. A Fiastyúk ma még együtt mozgó csillagai a számítások szerint kb. 250 millió év múlva szétszélednek.