Pálmalevelekre jegyzett vulkánkitörés

Az 1257-es kitörés hosszú időn át rejtélyes volt, nem tudták a szakemberek, mely vulkán produkálta a jégfuratokban kiugróan magas kén-dioxid kibocsátásként és a Tamborához mérhető klímaingásként jelentkező eseményt. Sikerült azonban beazonosítani néhány évvel ezelőtt: a Lombok szigetén lévő egykori Samalas (mai utódja nevén Rinjani) vulkán hatalmas robbanása okozta, számolt be az EOS földtudományi hírportál. A kitörés betemette Lombok korabeli királyságának fővárosát, s az eseményeket a Babad Lombok néven ismert, pálmalevelekre íródott történelmi feljegyzések is megörökítették, a szövegből feltárult a kitörés folyamata, és utóhatásai is. A Journal of Volcanology and Geothermal Research szakfolyóiratban számoltak be a feljegyzések alapján rekonstruált kataklizmáról.

Lombok szigete abban a vulkánokkal teli , az Indonéz-szigetívben található, amelyet a Szunda-lemez alá bebukú Ausztrál-lemez hozott létre. A mai Rinjani elődei az elmúlt 10 ezer évben számtalan hatalmas kitörést produkáltak már, az 1257-es a közelebbi múltból a legnagyobb robbanással járó volt. A kitörés után Lombok, a korábbi paradicsomi, buja élővilágú sziget hamuval borított szürke, száraz, kihalt területté változott. A hatalmas kitörés idején két éven át súlyos időjárási zavarok voltak az északi féltekén, így Európában is, a kitörés hozzájárult a kis jégkorszakhoz, és egy elmélet szerint még a fekete halálként elhíresült pestisjárvány kiindulásában is lehetett szerepe az általa okozott klímakilengésnek.

A kitörés először hatalmas mennyiségű vulkáni hamut és kőzettörmeléket emelt a levegőbe a forró gázok segítségével, izzófelhők robogtak a hegy oldalán minden irányba, forró törmelékkel és hamuval temetve be a területet, majd a sok kilométeres magasságba nyúló kitörési felhő a saját tömege alatt összeroskadt, további törmelékkel terítve be a szigetet. Az ezt követő esőzések a laza vulkáni törmeléket és hamut folyékony betonhoz hasonló iszapáradatokká, laharokká változtatták, ezzel további pusztítást okozva a szigeten.

A vulkánkitörés során igen vastag rétegekben rakódott le a hamu és a törmelék, hasonló kőzetrétegek születtek, mint nálunk a Bükkben található tufák.

Forrás: EOS / Franck Lavigne

Három, a sziget egykori történelmét, szájhagyomány útján továbbadott eseménysorait pálmalevelekből készült lapokra jegyezték fel ősi jávai nyelven, valamikor a 18. század környékén (vagyis több évszázaddal a kitörés után). A három különböző helyen is elkészült feljegyzések modern indonéz nyelvre fordításukat követően váltak tanulmányozhatóvá. Mivel a Samalas-kitörés eseményeihez nem rendeltek évet a korabeli emberek, ezért a kutatók az egyetlen biztos pontból indultak ki: mivel a geológiai közelmúlt egyetlen olyan kitörése volt ez, amelynek során horzsakő hullott az égből, ezért ezt keresték meg a különböző feljegyzésekben, így vált biztosan azonosíthatóvá a kitörés.

A pálmalevél-feljegyzések leírják a hegy összeomlását, a törmelékárakat, szó esik tűzesőről, perzselő szelekről, amelyek átrobogtak az egyik falun. Az egyik pálmalevél-könyvben szó esik Pamatan elveszett királyi városáról. A sziget síkvidéki, tengerparti részén kb. 10 ezer fős város virágzott, mezőgazdaság, halászat, infrastruktúra, kereskedelem jellemezték – ám a holléte ismeretlen. Ha a kitörés izzófelhői, hamuja és törmeléke betemette, mind a mai napig ezen kőzetréteg alatt kell lennie, e rétegek azonban számos helyen elérik az 50 méteres vastagságot! Ha valaha sikerül rátalálni Pamatan maradványaira, akkor az a „keleti Pompeji” lehet majd.

A kitörés után az újjáépítésről is szólnak a történetek: a települések elpusztulása után, a vulkán által síkvidéken lerakott rétegektől távol épültek az újabbak. Az nem világos (évszámok híján), hogy mennyi időt vett igénybe a szigeten az újjáépítés és mikorra állt helyre az élet. Vannak még további, lefordításra váró feljegyzések, így az is könnyen lehet, hogy további részletek derülhetnek majd ki az egykori kitörésről.

Általában a vulkánkitörések tanulmányozása kimerül a kőzetek, felszíni formák vizsgálatában, holott valószínűleg számos olyan történet maradt fenn a különböző őslakosok elbeszéléseiben, amelyek eddig ismeretlen részleteket tárhatnak fel egy-egy kitörésről. Az pedig, ha a múlt kitöréseit részletesebben megismerjük, a jövő kitöréseire való felkészülést teszi majd hatékonyabbá.