Mi a különbség a globális felmelegedés és a klímaváltozás között?

A globális felmelegedés és a klímaváltozás két önálló fogalom, jóllehet sok helyütt látjuk csereszabatosként. Ha nagyon egyszerűen akarnánk megfogalmazni a közöttük lévő kapcsolatot, akkor azt mondhatnánk, hogy a globális felmelegedés a fő oka a napjainkban zajló klímaváltozásnak, írja a Treehugger ökomagazin cikke, amely a fogalmi különbséget járja körül.

A globális felmelegedés meghatározása az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint a következőképpen összegezhető: a levegő és a tengerek felszíni hőmérsékletének globális mértékű, 30 éves periódusban mért emelkedése antropogén hatások (emberi tevékenység) miatt. A felmelegedés pontos mértékének és okainak tisztázása több mint egy évszázada foglalkoztatja a kutatókat.
A Föld felszínének átlaghőmérséklete az évmilliók folyamán hol nőtt, hol csökkent. Az első globális hőmérsékleti méréseket az 1880-as években végezték, ezeket az értékeket használjuk ma a viszonyításhoz. Persze már a 17. században születtek feljegyzések az időjárásról; napi hőmérsékletek, csapadék mennyisége, fagyos napok eloszlása – ezek a megfigyelések nem egyszer éppoly pontosnak bizonyultak, mint a későbbi műszeres vizsgálatok.

Ami a hosszú távú eltérések feltárását illeti, az évezredekkel, évmilliókkal ezelőtti éghajlatot kutató paleoklimatológusok a sarki jégtakaróból, gleccserekből, fák évgyűrűiből, kőzetek kémiai mállásából, szárazföldek partvonalának változásából, állóvizek üledékéből próbálnak értelmezhető adatokat kinyerni. A globális felmelegedésre olyan természeti események is hatnak, mint egy meteoritbecsapódás vagy vulkánkitörés. A Milanković-elmélet szerint a Föld tengelyferdeségében és más mozgásában beálló ciklikus változások is erősen befolyásolják a Föld éghajlati viszonyait. A paleoklimatológiai értékekhez képest bizonyossággal megállapítható, hogy az elmúlt 50 évben a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése példa nélküli bármely korábbi felmelegedési ciklushoz képest.

A felmelegedés okai között leggyakrabban a üvegházhatású gázok kibocsátását és az antropogén eredetet szokták megjelölni. 1856-ban Eunice Foote amerikai fizikus állapította meg elsőként, hogy a szén-dioxid elnyeli a napsugárzást, ami hozzájárulhat a gázzal teli légkör felmelegedéséhez. Három évvel később John Tyndall ír fizikus írta le az üvegházhatás meghatározását. Az antropogén, azaz emberi eredetű okok közé tartozik az erdőirtás és -égetés, ami során szintén nagy mennyiségű szén-dioxid jut a légkörbe.

Ezek azonban eltörpülnek a fosszilis eredetű tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) égetése mellett. Ez az ipari forradalom, a szénnel fűtött gőzgépek indulása óta nagyságrendekkel több üvegházhatású gáz (CO2, metán, nitrogén-oxidok) kibocsátásáért felelős. Az elégetett szén mennyisége a 19. század folyamán a százszorosa lett, 1950-ig még 50 százalékkal emelkedett, 1950 és 2000 között megtriplázódott, 2000 és 2015 között közel a duplájára nőtt. A kőolaj felhasználása ennél is gyorsabb ütemben folyt: 1880 és 1988 között háromszázszorosára ugrott, majd 2015-ig még 50 százalékkal emelkedett. A földgáz kitermelése és elégetése a leggyorsabb mértékű: 1880 és 1991 között ezerszeresére nőtt, majd 2015-ig további 75 százalékkal lett több. Az IPCC megállapítása szerint az elmúlt 800 ezer évben példátlan az üvegházhatású gázok mai értékének növekedése, ami „legnagyobb valószínűséggel a fő oka a 20. század közepe óta észlelt felmelegedésnek”.

Az éghajlat (klíma) fogalma alatt egy térség hosszú távú időjárási viszonyait értjük. Az antropogén eredetű globális felmelegedés következtében kialakuló klímaváltozás hosszú távú következményekkel jár. Ezek közül a leginkább szembetűnő az éghajlat jellemzőinek változása.

A globális felmelegedés miatt egyre több a szélsőséges időjárási esemény, amelyek mind intenzívebbekké is válnak. A hajdanán „évszázadonként egyszer bekövetkező" súlyosságú erdőtüzek, hőhullámok, aszályok, áradások, trópusi viharok, hurrikánok, hóviharok és lavinák gyakorisága 1960 óta 10-szeresére nőtt.

A Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO) szerint az elmúlt 50 évben a dokumentált katasztrófák fele és az ezekkel kapcsolatos gazdasági károk 74 százaléka írható az időjárás, éghajlat és áradások rovására.

A klímaváltozás talán legfőbb veszélye a Föld teljes bioszférájára gyakorolt hatása. A fajok képtelenek ilyen ütemben alkalmazkodni a változó éghajlati adottságokhoz. A klímaváltozás kutatásában ma még számtalan ismeretlen elem van. Egyelőre jobbak vagyunk a múlt megértésében, mint a bolygónk jövőbeli állapotának előrejelzésében. A fő bizonytalansági tényező elsősorban nem is a klímaváltozással kapcsolatos kutatásokban rejlik, hanem inkább abban, hogy mi, emberek miképpen reagálunk e változásokra.