Mi történik Szantorini szomszédjában?

A görög sziget ma turistaparadicsom, történelmi és természeti csodáinak köszönhetően, ám kevesen tudják, a tőszomszédságában egy aktív tenger alatti vulkán található. A Kolumbo nevű vulkán alig néhány kilométerre északkeletre van Szantorinitől, és 1650 szeptemberében heves víz alatti robbanásos kitörést produkált, amelynek során a tenger felszínét épp csak elért vulkán összeomlott, forró gázból és törmelékből álló piroklasztárak robogtak Szantorini felé, ahol 70 ember (és sok száz szarvasmarha) meghalt. A kitörés hatására cunami is keletkezett, 3-20 méteres hullámmagassággal, ez 150 km távolságban is pusztított. Bár e kitörés nem hasonlítható az ókori, történelemformáló Théra-kitöréshez, azért felmerül: vajon mi történne, ha egy ilyen kitörés ma zajlana a turistákkal teli Égei-tengeren?

A Kolumbo tenger alatti kalderájában, amint az egy néhány éve végzett vizsgálatból kiderült, sok száz forró vizes kürtő található, amelyekből több mint 220 Celsius-fokos, gázokkal teli víz áramlik folyamatosan, ez a forróság jelzi azt is, hogy a Kolumbo alatt még ma is található magma (a Szantorini víz alatti kalderájában egy merülőhajós felmérés egy gyenge kis hidrotermális forrást talált).

A régió egy alábukó lemezszegélyhez kapcsolódó vulkáni ív része, s mint ilyen, szolgálhat veszélyes meglepetésekkel, nagy, robbanásos kitörésekkel. Egy nemrégiben, a Geochemistry, Geophysics, Geosystems szakfolyóiratban közzé tett kutatásban szeizmikus tomográfia egy speciális változata útján azt mérték fel, mi található a Kolumbo alatt.

A szeizmikus tomográfia némiképp hasonló az orvosi ultrahang-vizsgálatokhoz: a földrengések, rezgések terjedésének segítségével térképezik fel a mélyben található területet, s benne azt, ha egy vulkán alatt legalább részben olvadt állapotú magma található. Így kirajzolódhat például a vulkán alatti magmatározó, és felmérhető, hogy az milyen ütemben kap friss utánpótlást – ezzel egy jövőbeli kitörés előrejelzését segítik nagy mértékben.

A Kolumbo esetében sikerült azonosítani a magmatározót, s kiszámíthatták, hogy milyen ütemben tudott töltődni, ezzel jelenleg kb. 1,4 köbkilométernyi magma gyűlt össze benne az 1650-es kitörése óta. Ha a jelenlegi ütemben töltődik tovább, akkor kb. 150 év alatt érheti el azt, a 2 köbkilométeres olvadékmennyiséget, amely az akkori kitörésben távozott. Ez persze nem azt jelenti, hogy 150 évig még nyugodtan napozhatunk a környező szigetek strandjain, hanem inkább azt, hogy mielőbb ideje folyamatos méréseket végezni a tenger alatti vulkánon, hogy bármilyen változást azonnal észrevegyenek a szakemberek. Ha a Kolumbo kitörne, hasonló jellegű – ámbár lényegesen kisebb léptékű – kitörése lenne, mint az egy évvel ezelőtti tongai volt, így nagyon fontos lenne a megfigyelése egy ilyen frekventált régióban. Szerencsére már el is kezdték kiépíteni azt a tenger alatti vulkáni megfigyelőállomást, amely mind a Szantorini, mind a Kolumbo eseményeit figyelemmel kíséri majd.