Égi jelenségek 2023. február első felében

Földközelben a C/2022 E3 (ZTF) üstökös

Az időjárásról sok mindent elmondhattunk az elmúlt hetekben, csak épp azt nem, hogy kedvezett volna a csillagászati megfigyeléseknek. A sokfelé nagy hírveréssel beharangozott üstökösből se túl sokat láthattunk hazai égbolton (de szinte egész Európát ugyanilyen rossz időjárás sújtotta). Ha még lesz lehetőség rá, ne hagyjuk ki! Már az esti órákban is megfigyelhető, és február 1-jén lesz földközelben, azonban egyetlen, ám annál nagyobb problémánk lesz ekkor: a 86 százalékos megvilágítású Hold. Ez sajnos biztosan megfoszt majd a legszebb látványtól. Mire a Hold elmegy az égről, február 8-át követően viszont annál érdekesebb helyen láthatjuk az üstököst: a Marshoz kerül napról napra közelebb. 11-én este csak egy fokra lesz egymástól a zöldes kómájú üstökös és a Mars!

Akár egy kicsit nagyobb látószöggel is érdemes fotózni, úgy, hogy a Bika csillagai, a narancsvörös Aldebarannal, a kék porködökben ragyogó Fiastyúkkal is a vörös Mars és a zöld üstökös társaságába kerüljenek. 13-án az NGC1647 nyílthalmaz mellett jár az üstökös, 14-én pedig az Aldebarant közelíti meg. Az üstökös pillanatnyi helyét például a The Sky Live weboldalon nézhetjük meg.

Ha fotózni szeretnénk, persze ne várjunk ezekre az alkalmakra, a kedvezőtlen időjárás miatt azonnal ragadjuk meg a lehetőséget, ha derült az ég! Meglehetősen gyorsan mozog az üstökös, ezt a fotózásnál, főleg nagyobb teleobjektívvel, esetleg távcsővel, érdemes belekalkulálni. Míg a hónap elején még egy egyszerűbb binokulárral is látni fogjuk (a szabad szemes észlelést felejtsük el a holdfény miatt), a hónap közepén már halványabbá válik annyival, hogy komolyabb eszközzel többet érünk. Mint minden más csillagászati megfigyelésre, erre is igaz, hogy annál nagyobb az élmény, minél kevésbé fényszennyezett égen tekinthetünk rá az üstökösre.

Telihold 5-én

Égi kísérőnk földtávolban lesz 4-én, így az e havi telihold kissé kisebb lesz a szokásosnál, azonban ezt nem fogja senki észrevenni, mindössze néhány ívperc eltérés van a legkisebb és a legnagyobb látszó átmérő közt. Ha valaki ilyen összehasonlítást szeretne, akkor azonos nagyításban fotózza a mostani földtávoli teliholdat, és majd az augusztusi földközeli teliholdat is. A két kép egymás mellett már megmutatja az eltérést.

A kelő teliholdat ezen az alkonyon még napnyugta előtt fél órával várhatjuk felbukkanni, vagyis teljesen világos égen, ami nem teszi könnyűvé a megfigyelését. Ezért inkább 6-án igyekezzünk a holdkeltét meglesni, fél órával a napnyugta után, látványos eseményként figyelhetjük majd. Keleti határainknál 17:14, Budapesten 17:25, nyugaton 17:38 a holdkelte ideje.

Kiválóan láthatjuk alkonyat után a Vénuszt

A belső bolygószomszédunk alkonyat után, kora este ragyog a délnyugati égen, és napnyugta után még jó két órán át csodálhatjuk. Ez azt is jelenti, hogy a lenyugvása előtt már sötét lesz, a csillagászati szürkület befejeztével nyugszik le a Vénusz, a hónap közepére érve egyre tovább lesz fenn. Milyen különleges dolgot figyelhetünk meg ebben az egyre javuló esti láthatósági időszakban?

Nem könnyű feladat, de érdemes megpróbálni: talán nem mindenkinek fordul meg a fejében, de a Vénusz olyannyira fényes, hogy képes árnyékot vetni! Ha ezt szeretnénk megörökíteni, akkor két nagyon fontos dologra lesz szükség: olyan sötét helyszín, ahol a délnyugati irány abszolút világításmentes, még nagyobb távolságban sincsenek szintén árnyékot vetni képes lámpák.

A másik dolog egy tiszta fehér felület, mondjuk egy papírlap vagy egy lepedő, amire majd az árnyék vetülhet. Az árnyékot adó tárgy bármi lehet, a legegyszerűbb, ha az állványon lévő fényképezőgép, de akár játszhatunk is kicsit. Mivel hosszú záridős fotót kell készíteni, ezért mindenképp valami stabil, fix dolgot válasszunk! Az árnyék szabad szemmel is látható, persze ne várjunk a napsütésben kialakulóhoz hasonlót, hisz akkor semmi kihívás nem volna a dologban. A fehér felületet helyezzük el megfelelő helyre és állásba beállítva, ne túl messze az árnyat adó tárgytól, mivel az árnyék élessége függ ettől a távolságtól. Mivel a Vénusz pontszerű fényforrás (szemben a Holddal vagy a Nappal, amely nagy méretű korong), így az árnyék is sokkal élesebb határvonalú lesz, ha sikerül jól beállítanunk ezt a távolságot!

Már ragyog az állatövi fény

A késő téli, kora tavaszi alkonyok legszebb jelensége a Naprendszer síkjában keringő bolygóközi porszemcsék éteri ragyogása. Az állatövi fényt akár már december végén is megláthatjuk, de a legszebb arcát februárban és márciusban mutatja, ehhez holdfénytől és fényszennyezéstől mentes sötét égboltra lesz szükség. Kb. egy órával napnyugta után kezd megjelenni, majd még legalább 1-1,5 órán át látható, ha valóban sötét egű helyszínen vagyunk, és az ég is tiszta. A kúp alakú fény kissé balra dőlve látszik, a horizonttól egészen a Fiastyúkig (néha még tovább) is terjedhet. A Vénusz megfigyelésével egybeköthetjük e jelenség észlelését is!