Az Antares leszállt

1971. február 5-én landolt a Holdon az Antares holdkomppal Alan Shephard és Edgar Mitchell, az Apollo-14 űrhajósai.

Az Apollo-13 kis híján tragédiába torkolló útját követően több hónapnyi alapos vizsgálat várt az űrjárművekre, mielőtt újból útnak indult volna valaki a Holdra, hisz Kennedy elnök annak idején nemcsak azt ígérte, hogy eljuttatják az embert a Holdra, hanem biztonságban vissza is hozzák onnan. 1971. február 5-én, világidő szerint 09:18-kor a Fra Mauro-kráter közelében leszállt az Antares nevet kapott holdkomp, majd pár órás várakozást követően a Hold felszínére lépett a két űrhajós. Két holdsétát tettek, összesen 9 óra és 23 perc időt töltöttek a felszínen, ezen idő alatt több mint 42 kilónyi kőzetmintát gyűjtöttek össze, köztük az első világháborús német tarackágyú után Big Bertha nevet kapott 9 kilós szikladarabot, amely a Holdról eddig hazahozott legnagyobb kődarab.
Ehhez a feladathoz egy speciális „holdtaliga” is a rendelkezésükre állt, amely a MET, vagyis moduláris eszközszállító volt. A taliga segítségével másodpercenként egy métert tudtak haladni 70 kilónyi teherrel – ez kicsit lassabb volt, mint a Földön egy taliga sebessége. A két űrhajós 3,5 kilométert gyalogolt a Hold felszínén a két holdséta során. A megtehető távolságot az Apollo-15 során, már a holdjáró segítségével tovább bővítették. Shephard egy kis játékra is sort kerített: golfozott a Holdon.
A leszállóhely eredetileg az Apollo-13 célpontja lett volna, bár kétségkívül nehezebb terep volt az első két landolásénál, a terület geológiai sokszínűsége miatt döntöttek mellette. A bonyolult dimbes-dombos terület ellenére ez volt a legprecízebb landolás, a tervezett ponttól alig 60 méterre érte el a felszínt a modul, bár 8 fokos lejtőn sikerült leszállnia, a tervezés szerint a modul közel kétszer ekkora dőlésszöget is biztonsággal kibírt volna. A döntés kiválónak bizonyult, ugyanis egy 2019-es kutatási eredmény alapján úgy tűnik: a Big Bertha a legősibb földi kőzet, amely gyakorlatilag egy földi eredetű, a Holdra 3,9-4 milliárd éve becsapódott meteorit. Mivel a Holdon nincs se lemeztektonika, se komoly eróziós folyamatok, ezért egyes vélemények szerint sokkal nagyobb eséllyel találhatunk ott hasonló, földi eredetű kőzeteket, mint itthon, a saját bolygónkon.
A landolás után 33 óra és 31 perc elteltével az Antares holdkomp felemelkedett a Holdról, majd összekapcsolódott a parancsnoki modullal, majd Shephard, Mitchell és Stuart Roosa, a parancsnoki modul pilótája hazatértek a Földre.