Űrtechnikával a földrengés pusztítása nyomában

A sekély fészekmélységű földrengések hatalmas felszíni pusztításra képesek, ennek hatására városok válhatnak a földdel egyenlővé percek alatt. Sajnos most is ez történt, mindössze 18 kilométeres fészekmélységű volt az első, legerősebb rengés. Ez a 7,8 magnitúdós rengés a mára már legendássá vált 1906-os San Franciscó-i földrengéshez hasonló erejű volt. Az Earth Observatory műholdas radarmérések segítségével mutatta be a rengés pusztító hatását.

Türkoğlu, Kahramanmaraş, és Nurdaği városait mutatja a térkép, amelyen a vörös sötétebb árnyalatai jelzik a súlyos infrastruktúra- és épületkárokat, illetve a felszínen bekövetkezett jelentős változásokat; a narancs és sárga árnyalat a kisebb károkat mutatja, pixelenként 30 méteres felbontásban. A térképet két, radarméréseket végző műhold felvételei alapján állították össze. E műholdak mikrohullámú jelet sugároznak a földfelszín irányába, majd mérik annak visszaverődését, ez a rádiójel az épített és a természetes környezet elemeiről egyaránt visszaverődik. A most született mérések adatait összehasonlították a rengés előttiekkel, s ebből kiszámíthatóak voltak a változások.

A megvizsgált terület 70 kilométeres szélességben látható, ennyi a műhold „látótere” egy-egy átrepülés során, de a legnagyobb károkat elszenvedett epicentrális régió így is látható.

A hasonló, katasztrófahelyzetek hatásait mutató műholdas térképek segítenek a mentési munkálatok szervezőinek, a különböző szervezeteknek, és persze a tudósoknak is, akik így távolról rápillanthatnak a rengés okozta felszíni változásokra, például sziklaomlásokra is. Egy ilyen erősen földrengésveszélyes régióban ezek az információk a későbbi rengések okozta katasztrófák megelőzésében alapvető fontosságúak.