Energiaellátás a Marson, szél segítségével

A robotküldetések kétféle módon nyernek ki energiát: egy részük a sokat szidott napelemes módszerrel, egy másik részük a stabil és megbízható, ám az ember közelségében nem igazán kívánatos nukleáris energiaforrásból. Egy emberi létfenntartó rendszert nem lehet azonban a fluktuáló és nem egyszer csődöt mondó napenergia egyedüli forrásából ellátni. Miféle lehetőség lesz még a vörös bolygón? Egy nemrégiben, a Nature Astronomy folyóiratban bemutatott elemzés arra jutott, hogy a szélenergia lehet még megfelelő, az elképzelést az EOS földtudományi hírportál ismertette.

A kutatók marsi éghajlatra kifejlesztett klímamodell segítségével vizsgálták meg a szélviszonyokat, nem csupán hagyományos dinamikai modellezéssel, hanem kimondottan a vörös bolygóra jellemző elemekkel, például azzal, ahogy a szél és a felszín egymásra hatnak. A modellben benne vannak a felszíni formavilág jellemzői, az, hogy hol miként őrzi meg a hőt a talaj, milyen a felszín albedója, mennyi a portartalma. Ezek alapján évszakos és napszakos eloszlásban, porviharral és anélkül is képes kiszámítani a modell a szélviszonyokat a marsi felszín bármely pontjára. Ezek alapján aztán kiszámították, milyen teljesítményt tudna egy-egy helyszínre telepített szélerőmű leadni.

„Örömmel konstatáltuk, hogy számtalan olyan pontja van a Marsnak, ahol elég erősek a szelek ahhoz, hogy megfelelően stabil áramforrásként szolgálhassanak majd” – mondta Victoria Hartwick, a kutatás vezetője.

Kiderült például, hogy a Földről is ismert lejtőszél a Marson a kráterperemeknél, s a vulkáni felföldeknél különösen erős, ám a legnagyobb energia lehetőségét a sarkvidékek téli időszakai során kialakuló szelek jelenthetik.

A vizsgálat során 13, széljárás szempontjából ideális helyszínt azonosítottak, s kiderült az is, hogy 10, a NASA lehetséges leszállóhelyei közt nyilván tartott terület is megfelelően szeles az energia előállításához. A szélenergia lehetősége ki is bővíti az egyéb szempontokból (geológia, víz elérhetősége) kedvező helyszínek számát – több ilyen helyszínt korábban a napenergia csekély volta miatt elvetettek.

A kutatók következő feladatuknak azt tekintik, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb felbontású modellel végezzenek számításokat, feltárva az egyes, ígéretes helyszínek részletes adatait.