Küllők a Szaturnusz gyűrűin
A küllőknek hívott jelenséget a Voyager-1 űrszonda fotózta elóször 1980-ban, most a Hubble tanulmányozza őket.
A Szaturnusz tengelyferdesége a földihez hasonlóan évszakos változásokat eredményez, ám a gyűrűs bolygó évszakjai 7 évig tartanak. A Voyager-korszakban sikerült először megfigyelni azokat a különös, küllőszerű sávokat a bolygó gyűrűjén, amelyek a bolygó nap-éj egyenlősége körüli években jelennek meg, s hamarosan ismét beköszönt ez az időszak. Épp ezért a Hubble-űrteleszkóp a külső bolygókon végzett hosszú távú megfigyelési kampányának során ezekre az alakzatokra külön figyelmet szentel majd.
A legfrissebb felvételeken már feltűntek a foltok, úgy tűnik, meg is kezdődött ez a küllőszezon. A nap-éj egyenlőségkor a gyűrűk élükkel néznek a Nap (és a Föld) irányába, ami különösen nehézzé teszi az észlelésüket, ám a megelőző és az utána következő években már rálátunk. A következő nap-éj egyenlőség 2025. május 6-án lesz a Szaturnuszon. Amikor visszavert fényben látjuk a küllőket, sötétnek tűnnek, áteső fényben viszont világosak.
Mik lehetnek e különös, nem is mindig egyenes sávok, és hogyan alakulhatnak ki? Az uralkodó elképzelés szerint a Szaturnusz változékony mágneses tere s a napszél közti kölcsönhatás hozhatja létre őket, azt azonban még nem értjük, minek köszönhető az évszakosságuk. E kölcsönhatás révén elektromosan töltött régiók jönnek létre a bolygó körül, s a gyűrűket alkotó legkisebb méretű jégszemcsék is töltötté válnak, amelynek hatására ideiglenesen kilökődnek a gyűrű síkjából.
Van olyan elmélet is, amely a Szaturnusz légkörében lezajló villámláshoz köti őket, míg eleinte a gyűrűt elérő meteoroidok becsapódásához kapcsolódónak gondolták.
Míg a Voyager-1 csak futólag nézhetett rá erre a jelenségre miközben elrepült a Szaturnusz és családja mellett, a Cassini űrszonda hosszú éveken át itt keringett. Ennek ellenére se tudunk még eleget a küllőkről, s azt se tudjuk, hogy más bolygók gyűrűjén (pl. a Neptunuszén) van-e bármi hasonló jelenség. Épp ezért is fontos a Szaturnuszt megfigyelni, hisz csak a folyamatos megfigyelés és adatgyűjtés alapján lehet majd teljes magyarázatot találni erre a különös jelenségre.
Térképen fedeztek fel jelentős tornádó sebhelyet
Ausztráliában ugyan nem kivételes a tornádók kialakulása, a lakatlan, mindentől távoli sivatagi területen azonban nem sok szemtanúja lehetett az eseményeknek.
Csendes-óceáni jelenség okozhat zivatart hazánkban
A szakértők egy, a Csendes-óceánhoz köthető jelenség, az El Niño–Déli Oszcilláció hatásait elemezték.
Ez az első közeli kép egy másik galaxis csillagáról
Az épp haldokló vörös óriáscsillag a Nagy Magellán-felhőben található, tőlünk mintegy 160 ezer fényév távolságra.
November asztrofotója: Tejút és a Három Nővér
A Dolomitok szimbolikus sziklaformációja felett megjelenő csillagok és üstökös látványa: megfizethetetlen.
Új elmélet született a Mars holdjainak keletkezéséről
A Mars két szokatlanul apró holdja létrejöttéről számos elképzelés volt már eddig is, most szuperszámítógép segítségével dolgoztak ki egy új elméletet.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
